Szerelembe eső, sütögető, tanfolyamos, pékséget mentő.

Nina sokáig kereste a helyét és a szakmát, amiben jól érezheti magát. Könnyen váltott is, a családjára mindig számíthatott támaszként. Most éppen abban gondolkodik, hogy cukrász lesz belőle. Így kapóra jön, hogy bátyja legjobb barátja, a séf Sebastian lábát töri, és nem tudja lemondani a tanfolyamot, amit neki kellene megtartani. Nina utazik Párizsba segédkezni, és a férfi kuktájaként helyt állni. Magában el is tervezi, hogy lesz alkalma több mindent ellesni a férfitól. Kicsit abban is reménykedik, hogy Sebastian végre a nőt is észreveszi benne, nem csak a barátja húgát látja benne. Párizsban azonban sorra érik a pofonok: Sebastian durván viselkedik, gyönyörű barátnője van, nem veszi komolyan a tanfolyamot és egy hangulatos cukrászdát lerombolna. Nina a tanfolyam, a cukrászda és a férfi megmentésébe is belefog.

Julie Caplin újabb habkönnyű története, melyet az ételek kötnek össze az előző résszel. Mindegyik sztoriban felbukkan valamiképpen a gasztronómia, most egyenesen főzőtanfolyamra megyünk a szereplőkkel, és tele van az egész kötet sütikkel és új receptek megalkotásával, sütögetéssel.

Ettől nem lesz gasztroregény, nincsenek benne receptek sem. Éppen csak hangulatosan beleszövi, milyenek a jó sütemények, és a konyhai helyezetekbe keveri folyamatosan a humort is. Caplin annyira elkap egy-egy külcsínt, hogy néha úgy is éreztem, látom magam előtt Nina kreálmányait, ha meg nem is kóstolhatom őket.

Az is tetszett, ahogy a cukrászda megmentésébe belefognak. Mindig is szerettem, amikor valamit átalakítanak vagy új életre keltenek. Itt rendbe teszik a helyiséget, a berendezést, kitalálják a kínálatot is. Egy romos kis semmi épületből helyes cukrászda lesz, és tetszett, ahogy a folyamat meg van fogva.

Leginkább azonban szerelmi történet ez, ha Caplin szokás szerint és szerencsére nem is nyálasra veszi. Nina kamaszkori szerelme Sebastian, és talán azt is éreztem a kötet gyengéjének, hogy Nina rajongása megmarad mindannak ellenére, hogy Sebastian hogyan viselkedik vele, vagy 10 év alatt mindkettejüknek voltak kapcsolatai. A történet nagyjában a férfi egy másik nővel is van együtt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy egy kamaszlány szerelme ennyire lobogjon egy huszonéves nőben is. Csak annyit éreztem az egész szerelmi szálból hitelesnek, hogy a férfi a legjobb barátja miatt miért akarja annyira csak a barát húgát látni a nőben, és hogyan lesz vele durva, amikor felszínre törnek az érzelmei. Különben pont az a mese, ami a romantikus regények tipikus választékában taszít. Még akkor is, ha Nina nagyon szerethető, pozitív karakter és a felszín alatt Sebastian is sármos pasi.

A szereplők különben kifejezetten egyszerűek. Pozitív személyiségek, szerethetők, de nem éreztem bennük semmi mélységet vagy személyiségfejlődést. Szerencsére a sok mellékszereplő feldobja, és hoznak humort vagy kis drámát magukkal.

Mivel ebben a sorozatban ott van a címben a helyszín is, és az első rész után annyira magam előtt láttam Koppenhágát – Brooklynnál ez már nem jött össze – most is vártam a Párizs élményt. Sajnos, nem kaptam meg és ettől el is fogott a csalódás. Miért Párizs a helyszín? Bárhol játszódhatna, nincs benne a városból semmi. Ok, egy nagyon-nagyon kicsi.

Ami tanulságot ki tudok hozni belőle, az meg közhely. Meg kell találni a szenvedélyt, megélni és harcolni érte. Nina úgy nyeri el szakmai és személyes szinten is a happy endet, hogy elfogadja magát, és kiáll azért, ami fontos neki. Önbizalom dömpingnek is ok a kötet, bár nem ez a fő profilja.

Marad a kedvenc Koppenhága a csésze kávéval, de nem esett rosszul a krémes sem. Biztos, hogy megyek majd teázni is Tokióba.

Caplin: Egy krémes Párizsban – Mint romantikus: 75% a főszereplők kapcsolata valóban kapcsolat, és humor is akad benne.

Szubjektíven: 70% kedves történet, helyes szereplőkkel – de tipikus és kevés benne Párizs.