Örökséget átvevő, beépülő, magánéletet rendbe tevő.

Caroline Wood a szokásostól eltérő módon most nem nyomozni és dolgozni indul. Nagybátyja, az undok Andor bácsi halt meg és csak a nő tud elmenni és átvenni az örökséget. Nem is kicsit lepődik meg, amikor kiderül, hogy félig megörökölt egy panziót. A másik fele pedig azé az Ádámé lett, akiért egész kamaszkorában oda volt, de aki őt észre sem vette. Ádám most is jó pasi, persze szépséges barátnője is van, és nagyon nem akarja eladni a panziót, hanem működtetné egy étteremmel együtt. Míg Caro megoldást keres, szembesül a kiújuló érzelmeivel és szembe kell néznie a megérkező főnökével is, aki viszonyt kezdene vele, de továbbra is nős. Hogy ne unatkozzon, Pierre Duval még egy cikk ötletére is rálel a Balatonnál: Caro épüljön be séfként egy étterembe, hogy leleplezze a helyi telekmaffiát.

Barcelona, Róma, Hollywood, Rio, és most egy Isten háta mögötti település a Balatonnál? Könnyen ráfognám, hogy elveszett az a helyszínbéli színvonal, ami eddig megvolt. Csakhogy a szerző magyar, a Balaton nagyon magyar – ezt magunkénak lehet érezni, ha mondjuk nem is tud annyit a jelenlegi helyszín, mint a Riviéra.

Nagyon benne van a sorok között, hogy megvannak itt is a szépségek és a természeti kincs sok mindenért kárpótol. Ott van a történetben Tihany és Balatonfüred, maga a Balaton. Ha nem is lett olyan nyaralós, mint amit szerettem Rio és Barcelona esetében, kipótolja hazaszeretettel. Máshogy szép ez, mint azok voltak. Ha az olvasó még ismeri is a környéket, az ad neki egy pluszt, mert itt végig úgy érezni, hogy ezek jó helyek, érdemes ide menni és nem a Riviéra, tény, de vannak értékei. Vagyis, a hazafias érzelmeket nagyon telibe kapja.

 Újfent jönnek a női kérdések, és nem csak a szerelmi élet kapcsán. Caro megint egy olyan helyzetben találja magát, ami elágazás az életében. Milyen a jó élet? Hogy lehet egyszerre otthon az ember és kalandozhat is? Vagy a megbocsátás. Caro elvágta magát a múltja és családja ezen felétől, de most a magyar gyökerek és az apja is visszatér az életébe. Mit lehet ezzel kezdeni?

Természetesen, azért domináns a szerelmi szál is. Az tetszett, ahogy Duval felé intézi a dolgokat Caroline. Most éreztem először nagyon együtt vele, és imádtam, ahogy el tudja mondani a férfinak, ki ő és mi fér bele az életébe. Határozott, érett, erős nő volt, itt volt leginkább olyan, akit modern hősnőnek neveznék. Az Ádám-szál más történet. Nekem halálom a semmiből jött hirtelen nagy románc meg az első szerelem valótlan újraélése is – ezeket nem tudom elhinni. Itt ez a kettő kombinálódik, és kifejezetten zavarni tudott, amikor Ádám az egyik percben édeleg Lénával, rá 2 napra meg éli a nagy szerelmet Caro ágyában.

Ahogy a sorozatban lenni szokott, megint van egy kis nyomozás is. Ahogy az előző részekben is, ez most is csak egy plusz szín, ami érdekesebbé teszi a könyvet, de nem lehet elsősorban krimiként olvasni. Túl egyszerű a megoldása hozzá, meg most is nagyon esetlennek érzem Caroline nyomozását is, ha ezt lehet annak nevezni.

Viszont, a beépülés a konyhára séfként, miközben főzni se tud, megint hozza a humoros perceket. A konyha világa különben is olyan téma, ami leköt – megvan annak a maga bája, ahogy a színfalak mögött üzemel egy konyha és a vendég asztalára étel kerül. Kicsit bele lehet lesni ebbe, ha elsősorban a humor maradt is meg e részből.

Bár eddig nem ragoztam, de érdemes azt is kiemelni, hogy az Álomgyár külsőre is szépen rendben tartja ezt a sorozatot. Egységes borítóképek, jópofák – a szép jelzőig nem mennék el, de majdnem. Jó kézbe venni meg polcra is tenni a sorozat köteteit.

Bár az előzetesen meghirdetett részek végére értünk, van a sorozatnak akkora sikere, hogy nem csak pólóként jelent meg Caroline, de készül a 6. kötet is. Vagyis – írok még róla.

R. Kelényi: Szédítő Balaton – Mint női: 70% a krimi színezet mellett elférnek női kérdések, kis románc és humor is.

Szubjektíven: 75% közel áll hozzám a helyszín, a konyhai világ és lassan Carót is bírom már.