Kosztümös, kapcsolatos, műalkotást létrehozó.

Jean Le Viste nem olyan ember, akit vissza lehet utasítani. Hatalma van és gazdag is. A festő Nicolas des Innocents, aki a portréiról kezd egyre ismertebb lenni, tőle kap megbízást. Egy faliszőnyeg sorozatot kell megterveznie. Az eredeti téma egy csata lenne, de Viste felesége egy kis segítséggel eléri, hogy a teremben, ahol a lányai is rendszeresen meg kell, hogy jelenjenek, kellemes téma legyen a falakon. Nicolas azt kell fesse, ahogy egy hölgy elcsábítja az egyszarvút. Ez a téma már a kedvére való a festőnek is – az egyszarvú legendája a kedvenc története a hölgyek ledöntésére – és a házban más is felkelti a figyelmét. A legidősebb Viste lány, Claude szépsége megigézi. A képek elkészülnek, és a belga Georges de la Chapelle kapja a szövésre a megbízást. Nicolas ebbe a folyamatba is belekóstol és felfigyel Alienorra, Georges vak leányára, akire elrendezett házasság várna.

Tracy Chevalier is olyan szerző, akinek megvan a maga témája. Romantikus és történelmi színezetű regényeket komponál egy-egy művészettörténeti alkotás köré. A leghíresebb a Leány gyöngy fülbevalóval, de bőven akad más regénye is a szerzőnek.

A hölgy és az egyszarvú létező falikárpit, Párizsban van múzeumban. Ahhoz nem nagyon tudok hozzászólni, hogy mennyire jelentős alkotás vagy a művészettörténetben milyen jelentősége van. Még a regény után is képes lennék azt mondani, hogy ’csak’ egy faliszőnyeg. Abban Nicolas gőgját osztom, hogy kevésbé tartom művészetnek, mint pl. a festészetet.

Ez a regény értékeiből azonban semmit nem vesz el. Életre kelti, ahogy ez az alkotás megszületik. Az ihlet, a tervezés pillanataitól fogva a megfestésen át a megszövésig minden munkafolyamatot ábrázolt a szerző. Tele van olyasmikkel, amitől bennfentesnek érezhettem magam. Az olyan részletek, mint a tér kitöltése a kárpiton, a levágás ünnepélyes művelete vagy a céhek szabályai hangulatossá, élővé, ugyanakkor nagyon informatívvá tették. Szórakoztató regény, de sokféle ismerettel leszünk gazdagabbak a befejezése után, nem csak egy jó történettel. Én kedvet kaptam legalább a neten megnézni a képeket.

A szereplői is életre kelnek a lapokon. Chevalier jó érzékkel látja el őket jó és rossz tulajdonságokkal, célokkal és életpályával. Alienor lett a kedvencem, aki vakként dolgozik meg a helyéért, és küzd, hogy hasznos legyen. Tudtam sajnálni, amikor a kékfestő ügyködött, hogy feleségül kapja, és összességében a sorsának alakulásával is ki voltam békülve. Az egyetlen, amit ő gesztusnak szán, de én pont az ellentétének érzem, amikor a fiát a férje apjáról nevezteti el. Az, hogy a másik férfi gyereke kapja a férj apjának a nevét… Talán velem van a baj, de inkább érzem gúnynak, mint pozitív gesztusnak. Még akkor is, ha a szerelmes férfi csak azért veheti el a lányt, hogy mentse a szégyentől/lányanyaságtól.

Nicolas a számomra megosztó szereplő. Annyira taszítónak érzem, ahogy csábítja el a nőket sorba, de valahogy mégsem tudtam utálni. Sok érték van benne a tehetségén túl is, a szíve is jó, csak annyira nőfaló…

De szerettem azt is, ahogy társadalmi kérdésekre rávilágít, és még a mának is ki tud szólni vele. Ahogy Georges felesége tehetséges szövő is lenne, de mivel nő, esélyt sem kap bizonyítani. Bele tudnám magyarázni a feminizmust is, de működik nélküle is a regény.

Nem fantasy, de érdekesnek találtam, amit Chevalier az unikornis/egyszarvú karakterével kezdett. Végig jelen van, hiszen ezt festik/szövik. Felmerül, hisznek-e benne vagy csak kitaláció. Átbeszélik a hozzá kapcsolódó hiedelmeket. Plusz, kap egy átvitt jelentént, szexuális áthallásokkal és végigvitt metaforával. Ügyes.

Nem kellett bele híres személy vagy esemény, történelmi volt a kortól, a hangulattól és a karakterektől. Élmény volt olvasni – miközben tanultam is belőle.

Chevalier: A hölgy és az egyszarvú - Mint történelmi romantikus: 75% erős karakterábrázolásban és életre kelti a korszakot is.

Szubjektíven: 85% lekötött és nagyon informatív is, miközben a cselekmény is sodort előre.