Örökséget átvevő, új útra lépő, családi rejtélyt kutató.

Eve Forrester háziasszony, aki minden morzsának örülni tud, amit üzletember férje, Clifford juttat neki. Még magát is sikerül meggyőznie, hogy jó élete van és elégedett. Ám amikor egy rejtélyes örökséget kap az elhunyt Guy Lestertől, valami megmozdul a nőben. Elutazik Dél-Franciaországba, és bele is szeret a villába, amit negyedrészben megörökölt a férfitól, akit nem is ismert. Szívesen itt is lakna, és nem akar addig visszatérni Angliába, amíg nem jön rá, miért hagyta ezt rá Guy. A helyzetet nem könnyítik meg a többi örökösök sem: Guy három gyermeke a többi tulaj: Noel, Duncan és Libby. Mivel Guy nagy nőfaló volt, szinte mindenki, elsősorban az özvegy Diana azt feltételezi, hogy Eve a férfi szeretője volt. Eve inkább arra gyanakszik, hogy az anyjának lehetett köze a férfihoz. Amikor belemerül a múlt titkaiba, azonban egész másra bukkan, mint amit várt. De erőt is kap, hogy a jövője más legyen.

Rachel Rhys könyvét nem is kicsit érzem csalódásnak. A borító alapján sejthettem volna, hogy inkább női regény és nem krimi, de még így is lehangoló az eredmény. Nem elég, hogy alig van nyomozás benne, a rejtély is inkább romantikus vonalon halad és a jelenben is a szerelmi, vagy éppen női vonal dominál.

Eve kifejezetten ellenszenves volt a számomra. Olvasóként egyértelműnek éreztem, hogy a házassága minden téren rossz. Van egy szexjelenet, hát a szánalmas a legjobb jelző, amit rá tudnék tenni a férje teljesítményére. De nem csak a szenvedély hiányzik teljesen, nincs közös témájuk, csak élnek egymás mellett és Eve egész élete unalmas. Clifford nagyon elnyomja, és ezt a nő már észre sem veszi. Az öltözködése, a külseje, a barátai, a programjai – mindent a férfi határoz meg. Ahogy még be is beszéli magának, hogy mindebben mennyire boldog. Annyira a saját ellensége, hogy nem sajnáltam, hanem irritált a nő.

Nem hiteles nekem az sem, ahogy a végére megváltozik. Ok, derülnek ki mocskos titkok sokakról, Eve szembesül dolgokkal, de annak nem éreztem ívét, hogy magára találna. Sodródik, és a válaszokat sem képes maga megtalálni a múltra. Mások ösztökélik a szereplőket, hogy mondják el az igazat. Így minimális előzmény után kapunk a végén egy nagyelőadást a múltról. Unalmas megoldás így.

A szerelmi szál sem jobb. Clifford kapcsán kár is a szerelem szót használni, az nem az. Noel lesz a másik férfi, de se szenvedélyt nem éreztem a két szereplő között, se azt, hogy nekik együtt kellene lenni. Egy rejtély, miért jönnek össze. (Hogy a szerző adhasson egy happy endet a hősnőnek szinte feminista vonalon? Mert Noel elvenné, családot akar, Eve meg élvezi, hogy csak szeretők és a maga ura, gyereket sem akar. Ugyan a regény nem megy el ebbe az irányba, de fejben már lejátszottam, amikor Noel ennél többet akar, Eve nem és már szét is esett ez a kapcsolat.)

A szereplők egysíkúak, vagy értelmetlen módon mennek át nagy személyiségfejlődésen. A múlt egy romantikus melodráma, elmenne egy szappanoperába is.

Még csak a szöveg sem tetszett. Az is olyan semmilyen, átlagos limonádé. A legjobb, amit el tudok róla mondani, hogy gyorsan végig tudtam olvasni. Nem kötött le, untam is, de a szöveg olvasóbarát és gördülékeny – ez sem meglepő. Ugyan a múltban játszódik, de ez egy női regény több romantikával.

A tanulság olyasmi kellene legyen, hogy mindenkinek meg kell találnia a maga erejét és boldogságát. Meg, hogy a hazugságok rosszak és még a következő generációkat is mérgezik. Közhely, hagyjuk is őket.

Ennél jobban már nem akarom ragozni. A lényeg szerintem átjött: nem szerettem ezt a regényt, csalódás volt.

Rhys: Nyár a francia Riviérán - Mint női: 45% szép helyszín, sok érzelem, de igazi fordulatok és jól felépített rejtély nélkül.

Szubjektíven: 15% nem szerettem a szereplőket, túl romantikus a sztori – csak a borító szép.