Megváltást kereső, kalandos, szörnyekkel küzdő.

Héraklész emlékezetes életre született. A főisten fiaként olyan erőt kapott, aminek nem akadt párja az emberek között. Szörnyeket győzött le, kiállt az elesettek mellett – bálványozták és szerették, csak Héra, az istenek királynője gyűlölte engesztelhetetlenül férje hűtlenségének élő bizonyítékát. Így amikor Héraklész őrületében végez a fiaival, Héra szabhatja ki rá a büntetést. A hősnek unokatestvére, a hiú és gyenge Eurüsztheusz szolgálatába kell állnia, aki Hérának köszönheti a trónját. Majd egyre veszedelmesebb szörnyekkel kell megküzdenie a reményért, hogy megváltást nyer és megérti, mi történt vele. Közben Megara, Héraklész felesége is nyomozásba kezd. Nem tudja elképzelni, miért tette a férje, amit. Visszatér a család házába és valamire felfigyel.

Azért érdekes lenne, ha végeznénk egy spontán felmérést, ha azt mondanám, ókori görög hős, ki mit vágna rá. Akhilleusz, Leonidász, Perszeusz esetleg Odüsszeusz? Ok, nagy valószínűséggel Héraklész/Hercules neve is felbukkanna a legjobbak között.

Iliffe azzal keltette fel az érdeklődésem, hogy egy bizonyos szakaszt ragad ki a hős életéből, és írta trilógiává. Héraklész munkái, amiből 12 volt. Minden kötetre jut több is. Valahol sajnálom is, hogy nem pár évvel korábban jött ez az ötlet és a könyv, mert ebből sokkal jobban megjegyeztem a próbákat – ókori irodalom vizsgára meg majd megszakadtam, mire a 12-t memóriába tudtam vésni.

Kellően kalandos és mivel sok harcon, kihíváson kell megfelelnie Héraklésznek, az események is pörgetve vannak. Egyelőre még az egyensúly is megvan, hogy nem tűnnek egyformának a küldetések, noha már az első háromban is van 2, ami egy szörny kivégzését takarja. (Lesz még több ilyen is.)

A nagy ötlet, hogy tett be Iliffe egy rejtélyt, ami nem az eredeti mitológia része. Itt oka van annak, hogy Héraklész a gyerekeire támadt. Megara nyomoz, és eljutunk arra a pontra, hogy a küldetések mellett az is lényeg, hogy rájöjjenek, ki tette ezt velük.

De tetszett az is, ahogy szerkeszteni tudta az eseményeket. Eleve egy keretbe helyezi, bár ennek nem tudom, mi lesz a kifutása. Homérosz mondja el a hős történetét, egy másik hős udvarában. Lesz ott poén, vagy csak Homérosz miatt kellett? Majd kiderül. Arra jó volt, hogy a mitológiának valóság alapot adott. Azzal, hogy Homérosz és Odüsszeusz egy légtérben vannak, azt sugallja, hogy igaziak ők is, ahogy Héraklész is valós személy volt.

Másrészt, be tudja építeni a cselekménybe az előzményeket is. Kevés visszaemlékezés, ahogy megbeszélik az eseményeket – így Héraklész élete úgy lesz a cselekmény része, hogy valóban a 12 próba áll a középpontban.

A szereplők kapcsán még nem döntöttem. Az tetszett, hogy Héraklész emberi arcot kapott. Ahhoz képest, hogy a főisten fia, mennyire erős, meglepően emberi. Nem csak hős, gyarló is. Jó a szíve, de nagyon az érzelmei vezetik, és vannak hibái. Megarát is megcsalja – ha meg is van indokolva, miért kerül egy más nő ölelésébe, akkor se tetszett így, mert lesz olyan leírás utána, amiből kiderül, hogy Megarát szereti és mennyire újrakezdené a feleségével.

A többiek kevésbé kidolgozottak, egy-egy jellemző vonásuk van. Héra, a bosszúálló. A bátor és hűséges Iolaosz. A gyáva és semmirekellő Eurüsztheusz. Igaz, van még 2 kötet, hogy esetleg ők is több színt kapjanak ennél.

Alapvetően kalandregény, harcokkal és küldetésekkel, mellette kis nyomozással. Szórakoztató, könnyed, még tanulságokat sem kell keresni benne.

Érdeklődve várom, hogy milyen a folytatás. Főleg azt, hogy a szerző kitart a mitológia mellett, vagy azért el fog majd térni tőle. Főleg a vége az érdekes ilyen szemszögből…

Iliffe: Zeusz fia – Mint fantasy: 85% követi a mitológiát, miközben van egy ötletes újítása is. Emberi a hőse is.

Szubjektíven: 75% a kalandok olvastatták velem, a rejtély is tetszik a gombákkal. Folytatás?