Háborús, katonákat megtévesztő, misztikus, átok újjáéledő.

Harlan egy szigetről kap baljós híreket. Egykor egy boszorkány élt ott, aki gyermekeket ragadt el és lopta az erejüket, az egyszerű embereket mágikus rabszolgaságba taszította. Elpusztították, de valami megint zajlik ott. Eltűnt az összes lány és asszony. Az egykori túlélővel, a most már idősebb látóval érkezik a szigetre, ahol egy apa és fia páros vezetik el őket a boszorkány kastélyába, ahol kellemetlen meglepetés vár a párosra.

A háború senkit nem kímél. Egy külföldi orvosokból álló csapat igyekszik az áldozatokért mindent megtenni, de nekik is vigyázniuk kell minden kimondott szavukra. Egy hadúr jóindulatán függ az ellátás fenntarthatósága. Közben egy városból olyan testek kerülnek elő, melyek vámpír tevékenységre utalnak. Harlan és barátai ezért érkeznek ide, de egy egészen más fenyegetés és gonosz miatt maradnak.

Két történet kapott helyet ebben a kötetben. Mindkettő egy más arcát mutatja a sorozatnak.

A címadó egy tipikus Dampyr történet, amelyben a gonosz mágia és művelője ellen harcolnak. Van egy régi gonosz, egy új szövetséges és egy kaland a megállítására. Lineáris, egy-egy visszaemlékezéssel megszakítva.
A horror és a kaland elemeket keveri. A boszorkányok ténykedése, az áldozatok kellően sötét tónusúak. Lekötött, de hasonló dinamikával már olvastam ilyen történetet. Szinte vártam, mi történik, mert a segítő és a végjáték is déjá vu érzetet keltett bennem. Még a látnok alakja is, mondhatni, visszatérő már ebben a képregény világban.

A második történet a háborúba visz be, és kiderül belőle, hogy vannak nagyobb szörnyek a természetfeletti lényeknél. Harlan és visszatérő társai későn is lépnek színre, keveset is szerepelnek. Sokáig nem is értettem, hogy lesz ez Dampyr történet. Viszont, az üzenete miatt megérte végigolvasni, és a sok darabka a cselekményből a végére összeáll. Minden össze fog függeni, és Harlan is megkapja az ellenfelét itt, ha az nem is a szokott természetfeletti.
Ennek összetettebb a cselekménye, a szerkezete. Nézőpontokat és karaktereket vált. Még azzal is el tudtak kicsit játszani, hogy milyennek ítéljük meg egy-egy ponton a szereplőket, és milyen oldalon állnak igazából. Hiszen a zsarnok nem fedi fel magát elsőre, a doktorokkal együtt azt látjuk, hogy a milícia fenntartja a rendet és együtt kell velük működni. Fokozatosan tudjuk meg, hogy igazából miket tesznek és az orvosokra is milyen fenyegetést jelentenek.

A háborús a komorabb és reálisabban ijesztő. Bár nem folyik úgy a vér, természetfelettiben jóval szegényebb, mégis, ez az ijesztőbb horror. Nekem legalábbis hatásosabb az a gonosz, aki bárki lehetne, és nem egy természetfeletti entitás. Igen, Harlanék ebben szerepelnek kevesebbet, de ennek jobb a története.

Mélyebb az üzenete is, és nagyon át tudtam élni azt a háborúellenes hangulattal, ami benne van. Nem azt mondja, hogy minden háború rossz. Vannak harcok, amelyeket meg kell vívni, hogy az ember szabadon és emberként élhessen. De minden háborúban kellene, hogy legyen erkölcs is. Már csak abban, hogy nem az ártatlanok és a civilek kellene, hogy célkeresztbe kerüljenek. Valahol nagyon szomorú, hogy mit kell tennie a gyerekeknek az életükért.

A külcsín továbbra is a szokott. Ennél a sorozatnál már megszoktam a fekete-fehér képeket és az alakok stílusát is. Szépnek nem mondanám, de a horror miatt annyira nem is várom, hogy az legyen. Korrekt. A szereplők felismerhetők, egyediek – és megvan vizuálisan is az a sötétség és baljós aura, ami a cselekményben.

Azt nem tudom, miért ez a kettő került egymás mellé, de élveztem, hogy mennyire mások.

Ez is egy olyan sorozat, amelynek sok része elérhető magyarul. Előzmények nélkül is érthetők, élvezhetők, de azért a háborús nem árt tudni, ki kicsoda korábbról…

Boselli: A boszorkányok szigete – Mint képregény: 75% jól leképezi a Dampyr kétféle világát és a minősége is a szokott.

Szubjektíven: 70% a háborús sztori nagyobbat üt, de szerettem ezt a párosítást a kötetben.