Mágikus, lázadós, zsarnokot megdöntő.

Aladdin egy jobb életről álmodozik. Agrabah szegény fiai közé tartozik, akit az édesanyja nevelt fel, hiszen az apa a vagyont hajszolva elment és nem tért vissza. A neje hiába várta vissza reményét soha el nem vesztve. Tőle tanulta meg, hogy tolvaj és tolvaj között is különbség van. Aladdin így olyan ifjúvá vált, aki az életben maradásért lopott ugyan, de megőrizte az emberségét és a lelkét. Egy napon az álruhás Jázmin hercegnővel találkozik össze, aminek a vége egy reménytelennek tűnő szerelem megszületése és a börtönbe kerülés lesz. Jafar, a szultán tanácsadója ajánl kiutat: egy barlangból kell egy lámpát kihoznia. Ki is adja, de a férfi átveri és hagyja a barlangban rohadni a fiút. Hazatérve pedig átveszi a hatalmat és feleségül venné a hercegnőt. Jázmin, kicsit Dzsinni tanácsaival is, sikeresen megszökik előle és a barlangból kijutó Aladdinnal egyesítve erőit megszervezi Agrabah ellenállását az egyre inkább megőrülő Jafar ellen.

A Sorsfordító történetek és Aladdin. Nem ez a kedvenc részem, de nem is ez van a listám alján. Kalandos, mesés és modernebb. Itt még arra sem lehet panasz, hogy csak az eredeti mesét mondják el kicsit másképpen. (Igen, ezt még mindig nem tudtam teljesen elnézni a Jégvarázs átírt verziójának.)

Már a borító is elárulja, hol van a csavar. Aladdin kiadja a lámpát, és Jafar megszerzi Dzsinnit. Így Jázmin kap nagyobb szerepet a történetben – ami ezzel azon Disney hercegnők sorába helyezi őt, akik nem a megmentő herceget várják, hanem maguk veszik kézbe a dolgokat. Jázmin harcossá és vezetővé érik és mire Aladdin mellé kerül, már ott van benne a leendő szultána. Modern hősnő lett!

Ifjúsági regényesen kalandos és pörgeti az eseményeket. Szórakoztató, lázadással és kis szerelemmel. Tetszett, hogy Braswell el mert távolodni az eredeti Disney mesétől és vadabb megoldásokat is bevállalt, mint amiket az eddig megjelent kötetekben olvashattunk. Hogy csak pár tételt emeljek ki: a szultán lényegesen tragikusabb véget ér és Jafar végjátéka is egészen más lesz. Ez az, amit még emésztek is kicsit. Ezzel az élőszereplős Aladdin végéhez van közelebb. Nem vagyok biztos benne, hogy ez annyira jó ötlet különben. Ezzel a zárással kicsit a mesét is megöli Jafar legyőzése.

Humor talán több is jöhetett volna, de szórakoztató így is. Dzsinni kevesebb szerephez jut, így az ő beszólásait nélkülözni kell. Cserébe van Abu és Aladdin gyerekkori barátai is érkeznek, akik szintén lopással keresték meg a napi betevőt.

Könnyen olvasható, egyszerű a szöveg, ami igyekszik a mesék nyelvezetét is megidézni. Az elején ez egyszerű volt: másolta az eredeti mesét. A csavartól meg olyanokban köszön vissza, mint a Dzsinni beszéde, amelyben már mai elszólások is akadnak. Szerencsére annyira nincsenek eltúlozva, hogy ne vicces, csak zavaró legyen.

Talán azt kifogásolnám, hogy mennyire egyszerűsített a történet. Vázolja, mit csinálnak és ki hogyan fejlődik, de nem élesek a képek. Mondjuk a Jázmin vezette lázadás és az akcióik. Tudjuk, hogy vannak, de nem vagyunk ott velük a harcmezőn, és túl könnyűnek is érzem a győzelmet. Lehetett volna kalandosabb a regény második fele! Így kicsit olyan, mintha csak felsorolná a szerző, hogy kivel mi történt.

De kaptunk egy modern, erős Jázmint. Uralkodóvá érett itt, erősebb egyéniség. A szerelmi szál így is ül. Még talán igazibb is, Ali herceg nélkül. Kezdettől igazán egymást ismerhetik és szerethetik meg.

Plusz az eredeti, merészebb ötletek eladták. Nem volt ez rossz mese! Még akkor sem, ha az eredeti befejezést jobban szerettem.

Braswell: Egy új élmény – Mint ifjúsági: 65% modernebb a hősnő, mai üzenet is van benne. Merték átdolgozni a Disney-t.

Szubjektíven: 55% sok ötletetét díjaztam, de egy része vázlatos. Végét nem nagyon szerettem.