Múltba utazós, forradalomban részt vevő, kamasz gondokkal szembenéző.

Az iskolában már szárnyra kapott egy pletyka. A büfés néni sokkal több, mint aminek látszik. Képes az iskola fáján keresztül az időben utazni, és az ételeket is onnan hozza magával. Lóri szeretné, ha igaz lenne. A dédapja 56 után menekült el az országból, és így esélye lenne megismerni, visszamenni. Réka, aki imponálni akar a fiúnak, véletlenül rögzíti telefonon a rituálét, amivel átjuthatnak a fán. Persze megy velük a barátnője, a csendes Hanna is, és Sanyi, aki reménytelenül szerelmes Rékába. A forradalomba csöppenő gyerekeknek aztán komoly leckét kell megtanulniuk: miért és hogyan érdemes harcolni, mennyit számítanak az igazi barátok és a család is.

A sorozat 3. kötete, de akár önállóan is olvasható. Azért van némi utalás a korábbiakra, de csak annyiban, hogy volt már két csapat, akik visszakerültek a múltba. Még jó ötletnek is tartom, hogy a pletykákat kezdték el lenyomozni most és nem véletlenül jöttek rá a büfés néni titkára a srácok. Ha lazán is, de összeköti a történeteket.

Szerettem a kötetben, hogy mennyire sikerült élővé tenni a korszakot és a forradalmi napokat Kiss Judit Ágnesnek. Benne van az, hogy miért keltek fel akkor az emberek, hogyan ragadja el a gyerekeket is a hév, és mit jelentett ott és akkor kiállni, azt mondani elég és harcolni. Súlya van, amit mind a négy gyerek megtapasztal és érettebb lesz tőle. Még a hangulatokat is szépen át lehet élni: a forradalom és a változás boldog reményét, ugyanakkor a harccal járó áldozatokat is, majd a tragédiát, amiről a gyerekek végig tudták, hogy el fog jönni.
Ehhez kapcsolódóan tetszett, hogy lesz is, aki felveti a kérdést: mi értelme nekik beleavatkozni? Tudják, mi lesz a vége és nem tehetnek semmit. Nagyon szépen meg van benne fogalmazva, hogy egyes harcokat akkor is meg kell vívni, ha esély sincs a győzelemre. Történelmi magyarázatnak is ok, de nevelő célzatot is éreztem benne az olvasók részére.

Megmarad ifjúsági kötetnek, de van benne dráma. Súlya van az emberek halálának, sérülésének. Van veszélyérzet, noha azért azt lehet sejteni, hogy a gyerekek nem halhatnak meg egy ilyen típusú regényben. Azért komoly sérülést tudnak begyűjteni, és nem lehet olyan biztosra venni, hogy mindenkinek jó lesz a befejezés.

Mellette ifjúsági azzal, ahogy Lóri a dédapját keresi és a családi drámát akarja finomítani. Nem feltétlenül tetszik neki minden kiderülő titok, de ez is életszerű. Nem mesébe megy át, ha azért az mosolygós is, kiben ismer rá az ősére. Kamaszos, ahogy Sanyi Rékának akar tetszeni, aki Lóri miatt van itt. (Igen, úgy szerelmi háromszöges, hogy nem romantikus és nem is nyálas, csak egy plusz kamaszos adalék az érzelmi világba.) Ahogy Hanna a saját erejére is rálel, és már nem csak egy észrevehetetlen, csendes lány Réka árnyékában.
Meg lehetett kedvelni a srácokat, akik eléggé mások, hogy más-más olvasók kedvencei lehessenek. Jó gyerekek, és itt mindenki tanul is valamit.

Izgalmas, vannak fordulatok, tényleg kamaszregény. Az előző kötetekhez képest talán komorabb és nincs úgy humor benne (azért egy-egy beszólás akad), de sokkal többre tudtam értékelni most azt, ahogy súlyt adott az 56-os eseményeknek.

Újfent tetszett benne, ahogy a város megjelenik. Kiválasztja Budapest egy bizonyos részét, és lefesti, ott mi történt 56-ban. Akkor az igazi az élmény, ha valaki ismeri is a helyszínt. Ahogy az egyik gyerek meg is fogalmazza, már másképpen néz rá a mában, mert tudja, milyen története van és mit tettek ott az emberek.

Stílusában is kamaszkönyv: érthető, könnyed, érzelmekre is fókuszáló.

Röviden, tetszett ez a történet is a sorozatban. Érdeklődve várom, lesz-e még időutazós kaland és melyik korszakba vezet majd vissza.

Kiss: Kórház az osztályteremben – Mint ifjúsági: 85% kamasz témakörök mellett egy történelmi korszakot is átélhetővé tesz.

Szubjektíven: 75% kedvelhetők a hősei, de leginkább a történelmi téma és hangulat tetszett.