Új helyre költöző, más világot felfedező, hőssé válós, családos.

A Grace család megfogyatkozva és lelki sebekkel próbál új életet kezdeni. A családapa elhagyta őket, így a kamaszlány és ikeröccsei még igyekeznek feldolgozni, hogy már csak az anyjuk van nekik. Hozzá új lakás is jön: anyjuk nénje egy vidéki birtokon élt, ahova most ők költöznek be. Mallory a vívásba menekül, Simon egyre több házi állatot gyűjt be, Jared viszont folyton bajba keveredik. A házban azonban nem ő okozza a gondokat, az anyjuk hiába hiszi azt. Jared felfedezi itt a természetfelettit: a manót, aki nem díjazza, hogy a gyerekek szétszedték a fészkét. A házat megrohanó lényeket, akik egy könyvet keresnek. Mire a gyerekek feleszmélnek, már egy misztikus csata központi szereplői lettek, mert az elrejtett és általuk megtalált könyv lehet a kulcsa egy zsarnok felemelkedésének, amit nem szabad hagyniuk. Ez a feltáruló mesevilág pedig új barátokat és ellenségeket is nyújt.

Szerettem a filmet is, de így is meglepett, mennyire kedves lett a szívemnek ez a regény. Játékos, kellemes, kalandos, mágikus – gyerekként is megfogott volna, de most is nagyon rákaptam. Ez egy jó fantasy mese, és nem csak fiatalabb életkorban.

A cselekmény szépen kinövi magát. Kis kalandokkal, a varázsvilág felfedezésével indul, de eljutunk egy emberiséget is fenyegető veszély elhárításához. Logikusan, fokozatosan tágul a világ és vele a kalandok összetettsége, mélysége. A kötetbe belekerült az összes Spiderwick-regény ebből a történetfolyamból, és szépen lehet látni, ahogy gondosan szerkesztve egyre többet tudunk meg, egyre közelebb jutunk a végjátékhoz és a nagy ellenséghez.
A gyerekeknek megvannak a maguk kis ügyei, mindig belekeverednek valamibe és ezek szórakoztatóan vannak megírva. Lehet izgulni, de gyerekkönyv, így igazán félelmetes részek nincsenek benne. Most élveztem így, de felnőtt fejjel belefért volna sokkal sötétebb tónus is a történetbe.

Megszerettem a gyerekeket, akik mind más egyéniségek. Együtt tudtam érezni Jareddel, aki nehezen dolgozza fel, hogy az apjuk elment. Simon állatszeretete, ahogy Mallory a vívásba menekül…. mindegyikben találtam egy-egy olyan jellemzőt, amivel azonosulhattam. Kedvesek, bátrak, tettre készek, kiváló gyerekhősök. Ugyan néha túlzottnak érzem, mennyire jó testvérek, de egy gyerekkönyvben ok.

Jópofa a világ, amit a szerzőpáros kitalált. Változatosak a lények és jól meg is vannak ragadva. Tetszett, hogy bár van egyértelműen gonosz figura benne, a mágikus lények egy szürke sávban mozognak. Nem igazán rosszak, de nem is jók. A maguk érdekeit képviselik, ami hol segíti, hol gátolja a gyerekeket.

Tele van a kötet humorral. A gyerekek kalandjai között is akad mosolygós, de a mellékszereplők némelyike is kifejezetten nevettetni került bele. Talán a házimanó volt a kedvencem, de bírtam a hazavitt griffet is.
Ahogy az értékei is pozitívak. A testvéri összetartás, a bátorság, ahogy megtanulnak áldozatot hozni és a nagyobb célért messzebb látni a saját érdekeiknél.

Bírtam azt is, hogy ebben a kötetben benne van a sorozat összes része. Ugyan a tipikus nyitányok és zárlatok elválasztják a részeket, de annyira összetartoznak, annyira egy nagy kalandot mesélnek el, hogy sokkal jobb volt egyben olvasni, mint lett volna több kötetben.

Végül, kiemelném, mennyire szépen van illusztrálva. Gyereknek is, felnőtt fejjel is élmény volt végigkövetni képeken is a sztorit. Vannak csak egy-egy ábrás, de egész oldalas nagy illusztrációk is, és szép mindegyik.

Most reménykedem is, hogy a másik Spiderwick-ciklus is megjelenik majd így egyben, mert kétlem, hogy darabonként össze tudom/akarom vadászni a részeket.

DiTerlizzi & Black: Spiderwick krónika – Mint gyerekkönyv: 100% kalandos és izgalmas, mesés világgal és lényekkel, gyerekhősökkel.

Szubjektíven: 95% igényes és ötletes a mese, a szereplőket és a kiadást is kedveltem.