Új otthonba költöző, titkot rejtő, kosztümös.

Mary nem dédelgetett nagy álmokat. Már arról is letett, hogy férjhez megy és családot alapít. Szeret gazdálkodni, szívesen lenne a maga ura. Amikor azonban megárvul, nem maradhat egyedül. Nénikéje az a rokona, aki hajlandó befogadni a lányt magához. Mary le is döbben, amikor szembesül azzal, mi lett kedvenc rokonából. A férje, Joss, a fogadós rettegésben tartja és szolgává félemlítette. Mary kezdetektől látja, hogy a fogadó bűnös titkokat rejt és az új bácsikája nem egy jó ember. Amikor Joss a lányt is bevonná a sötét üzelmeibe, Mary keresni kezdi a szökés lehetőségét magának és a nénikéjének is. Megismeri a környéket, a titkaikat és egyre közelebb kerül Joss öccséhez, akinek szintén megvannak a maga bűnei, de messze nem olyan gazember, mint a testvére. Ő vajon a megoldás vagy a probléma része lesz?

Már nem tudom megmondani, mire számítottam, de nem erre. Komolyabbra, rejtélyesebbre, ijesztőbbre. Ettől az írótól többet várok!

A történet nem tudott igazán lekötni. Rejtély van, de túl gyorsan kiderül, mi a fogadó titka. Nem is igazán titok, tudja majdnem mindenki, csak nem beszélnek róla. Az a fajta vidéki titok, amiről csak az nem tud, aki nem akar. Nem is értettem, minek az a nagy titkolózás és félelemben tartás. Amíg nem vonják be a katonákat, senki nem akar belefolyni az ügyeikbe. Azt sem éreztem elég veszélynek, hogy Joss nem csak a feleségét igyekszik megfélemlíteni és elnyomni, hanem Mary-t is.
Ok, a végén van egy csavar a főkolompossal kapcsolatban, de az már kissé későn és kevés. Ha figyelmesen olvasok, azért jelek is voltak errefelé. Mary-ben is felmerül, rövid ismertség után, hogy a fogadós Joss egyszerűen nem elég okos hozzá, hogy csempészhálózatot és bűnbandát üzemeltessen egyedül. A végére tudjuk meg, hogy ki az, aki rendes embernek adja ki magát, de valójában romlott. Lehet előre tippelni, ki lesz ő, mert, ahogy említettem, nyomok vannak.

Kényelmes a cselekmény, nem az események pörgése adatja el a regény. A szerző nagyon igyekszik sötét hangulatot teremteni és ez a gótikus, baljós atmoszféra, ami olvastatja a kötetet. Lehet, máskor fogékonyabb lettem volna rá. Elemeiben sok minden itt van és érzékletesen: a mocsár, a fogadó a zárt szobákkal, Joss mogorvasága. Belemerülős, én meg inkább gyorsan cselekménysort szerettem volna.

A romantikus szála nem hagyományos, de ezt szerettem benne. Feltűnik egy férfi, és Mary választás elé kerül. Nem édelegnek, talán a szerelem se kerül szóba, lebeszélnék magukat egymásról. Mégis, van szikra és jót tudtam mosolyogni azon, ahogy Mary a végére számot vet az életével és eldönti, hogyan akarja folytatni. Pont az a szint, ahol kapunk is érzelmeket és szerelmet, de nem arról szól a könyv. Mi több, szinte anti-szerelmes regény, annyira küzdenek még magukkal is.

Talán az is a bajom kicsit, hogy nem voltak számomra emlékezetesek a szereplők. A nagynéni túl elnyomott és szenvedő, Mary jó értelemben átlaglány, Joss meg nem elég ördögi ahhoz képest, amilyen érzelmeket kivált. Du Maurier odafigyel a szereplőire, felépíti őket, csak most szürkének éreztem őket úgy általánosságban. Pedig van múltjuk, vágyaik és azt nagyon eltaláltnak éreztem, ahogy a nagynéni beleszürkül az életébe, a férje dolgaiba.

Ok, a borító se tetszett. Nem kellene, hogy ez is számítson, de számít. Akárhányszor kézbe vettem, átfutott a fejem, milyen idiótán néz ki a központi alak, az a riadozó nő. Ez már hozzájárult hozzá, hogy nem is teljesen tudat alatt idegenkedjem a történettől.

Keresem is még, mi vonzotta a sztoriban Hitchcock fantáziáját.

Jó, ezt azért tudom. Van rejtély, vannak lelki mozgatórugók és olyasmik, amelyek nem megszokottak egy ilyen történetben.

du Maurier: A fogadó titka – Mint thriller: 65% hangulatos, a fogadó rejtélye és veszélyessége megvan. Belemerülős.

Szubjektíven: 50% történet egyes elemei tetszettek, a hangulatiság üt. De a szereplőit untam.