Átverős, elvadult rendszeres, irodalmi kísérletes.

A munka sok, a fizetés kevés. Hogy segít magán a jó kommunista munkás? Hazudik egy segédet magának, akinek felveszi a fizetését. Csak aztán Babik önálló életre kel, és minta munkásként mindenki példaképe lesz, aki még meg is nősül. (Babik) Déry és Örkény együtt próbálnak írni, és meg is örökítik, hogyan készül a mű. (Egy négykezes regény tanulságos története)

Újfent le kell írnom, mennyire hálás vagyok, hogy a Helikonnak hála jobban megismerkedhetem Örkény életművével. Az Egyperceseket gimnázium óta szerettem, de most újfent tapasztalhattam, mekkora írónk volt Örkény István.

A kötet, amely szépen illik a szerzői sorozatba – vagyis ugyanolyan igényes, letisztult és méretben, külcsínben is passzol a polcon az előzőek mellé – két történetet tartalmaz. Bár nem értem, miért ez a kettő került össze, mindegyiknek megvannak a maga értékei.

Az Egy négykezes regény modernségét tudtam értékelni. Összemosódik benne a fikció és a valóság. Mennyi a történet igazsága, mennyire a jelent írták meg? Témává emeli az írási folyamatot is, sok utalással van tele, amely az életüket idézi. Szegény Niki emlegetése…
Igazság szerint a története szinte semmi, de egy kedélyes irodalmi kísérletről van szó, ami ugyan nem sikerül, de volt egy ilyen eredménye és egy más arcát mutatja a két szerzőnek. A sorok között van benne komolyabb téma is, de nem az a kötet, amelybe bele kellene merülni. Számomra az volt érdekes benne, hogy az életrajzi elemeket vadászgattam és feleltem meg a valóságnak, és a nyelvezet. Baráti, kedélyes, írói játék.

A Babik viszont zseniális a maga nemében, és amennyi fenntartásom volt a másik történettel, ezt annyira tudtam szeretni.
Egy abszurd, egyszerre sírós és nevetős történet. Görbe tükör a szocializmusnak és annak tipikus alakjainak. Olyan éles, olyan sokatmondó, hogy miközben szórakoztat, a sorok között ott van a rendszer teljes kritikája.
Babik csak egy fizetési csalás kitalált alakja, mégis, csak elmondás alapján élmunkás lesz, a rendszert imádó kisasszony kész feleségül menni hozzá, és mindenféle szervezet vezető tagja lesz. Pedig Babik nem létezik! De ez mit számít, ha a rendszer szerint él és mindenben példamutató?
Az agyament jelenetek követik egymást és a maguk logikája szerint az a normális, ami azokban történik. Az a rendszer, amiben az őrület a normális, maga is őrült. Végig azt látjuk, mennyire abszurd ez a világ. Nekem egyszerre humoros volt, de el is borzasztott. Mert ezt a benne levők komolyan veszik. Nem csak egy poén Babik nősülése, az asszony teljesen komolyan veszi. Elhiszi, hogy élmunkáshoz megy hozzá, noha Babik nincs. De több ilyet lehet belőle hozni, a logika és az ész megcsúfolása, ami végig megy benne.

A szereplőkben ugyanezt a kettősséget érzem. Sarkítottak, mindenki kiemel valamit a korszakból és görbe tükör. De ettől még eleven és működő figurák, hitelesek az eltúlzott jellemükkel együtt is.

Örkény stílusa is olvastatja. Vitt a szöveg is és Örkény nem véletlenül remek novellista. Remek beszúrásai vannak, és egy-egy jelenete szinte külön életet él. Mint a halászat szocialista módszerrel.

Vagyis, a Babik sokat mond a korról, az emberekről. Az agyam is mozgatja, de szórakoztat is. Nagyon szerettem. A négykezes irodalmi kísérletként érdekes volt, de az nem tett rám nagyobb benyomást.

Örkény: Babik/Egy négykezes regény tanulságos története – Mint szépirodalom: 70% az egyik modern, a másik nagyon tartalmas és kort mutató.

Szubjektíven: 75% valahol borzalmas, hogy örkényi helyzetekre ismerek rá az életemből.