Sorozatgyilkos nyomába eredő, nyomozós, háborús műveletes.

A legutóbbi tündéres kaland után Murphy le lett fokozva, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a természetfeletti eseteket kiszúrja és igyekezzen megoldani. Most öngyilkossági helyszínen van, és érzi, hogy valami nem stimmel. Harry érkezik és gyorsan megerősíti a gyanúját: olyan mágikus nyomok vannak, amelyek egyértelművé teszik, hogy nem öngyilkosság volt és az áldozatnak is volt mágikus kötődése. Felügyelőként is kötelessége dolgozni az eseten, és rádöbben, hogy ez már sorozat. Csak az érintett közösség eddig félt segítséget kérni tőle. Harry azonban nem hagy hátra bajba jutottakat, ha azok nem is kérnek belőle. Miközben a tanulóját is képezi, felbukkan egy régi ismerős és itt az ideje, hogy a bátyjával is rendezze a kapcsolatát.

Egy újabb Harry Dresden kaland, ezúttal egy kifejezetten krimis történet. Van benne ugyan természetfeletti is, és fejlődik az átívelős szál is, de az utóbbi időszakban ez az a része a sorozatnak, ami leginkább krimi.

Adottak a gyilkosságok, melyek az átlagembernek öngyilkosságnak látszanak. Adottak a mágikus nyomok, és Harry, aki a nyomukba ered. Mint egy klasszikus krimiben: elemzi és keresi a nyomokat, kutatja a tanúkat és az áldozatok baráti körét. Mivel urban fantasy, minden erősen kötődik majd a természetfelettihez is, de ez nem változtat azon, hogy klasszikus sorozatgyilkos utáni nyomozásban járunk, aminek életek a tétjei.

Ahogy Butcher szokta, egyre jobban bonyolódnak az események. A gyanúsítottak, a mögöttes indítékok. A Fehér Tanács továbbra is háborúban áll, és a természetfeletti lények is csoportosulnak, ármánykodnak. Eljutunk egészen addig, hogy a látszólag szimpla gyilkosságok mögött milyen bonyolult indítékok és játszmák is vannak. Ez összetetté, izgalmassá teszi. Ugyanakkor egyre szervesebben bekapcsolja a sorozatba.
Az adott nyomozás élvezhető önmagában, de hogy a teljes képet jobban lássuk, már kellenek az előzmények. Így lesz ez a sorozat egyre inkább összefüggő, de én nem bánom.

Megint humoros is, Butcher még mindig elképesztő ötletekkel áll elő. Thomas mocskos titka is… azon még mindig mosolygok. (Fodrásznak állt, és elég menő stúdiója van. De az is megér egy misét, ahogy a testvéri kapocs titkolása miatt egyre többen gondolják, hogy Thomas és Harry homoszexuális pár, ők meg még rá is játszanak erre.) Talán már nincs annyi Harry beszólás, mint korábban, de cserébe a szituációk és a mellékszereplők adják magukat.

Bírom, ahogy a világát kockáról kockára építi tovább. Most pl. a kedvenc mellékszereplőim egyike, Egér származásába láthatunk bele jobban. Igen, tudom, hogy kutya! De ő egy karakteres kutya, önállóan is sok mindent megcsinál és egyre inkább hajlok rá, hogy saját jogon fontos mellékszereplőnek tartsam. Menti az embereket, van mágikus ereje és képes önállóan jó döntéseket hozni, ami sok felnőtt embernek nem megy. Harry macskája tized ennyire sem aktív – Egér viszont egy hősies jelenség!

Ebben a részben más mellékszereplők térnek vissza, és ilyenkor látszik igazán, hogy Harry mennyit változott és hogyan lettek komoly barátai és kapcsolatai- Most bőven van, aki ugorjon, ha segítség kell neki. Jó ember még mindig, és a felügyelői státuszt is igyekszik a maga képére formálni. Ezt különben is izgalmasnak találom – ahogy egy működő, de hibás rendszert belülről lassanként formálnak.

Bár hajlok arra, hogy a tündéres részeket szeressem legjobban a sorozatba, most ez a vámpíros, sorozatgyilkosos epizód is kifejezetten jól esett.

Van jó nyomozás, bonyolódnak a hatalmi játszmák, jönnek vissza szimpatikus szereplők és jókat vigyorogtam is rajta. Jól sikerült ez a rész is.

Butcher: Fehér éjjel – Mint fantasy: 90% építi tovább a regény világát, izgalmas a nyomozás és humoros is e rész.

Szubjektíven: 95% tetszett, hogy ennyire krimi és élveztem, ahogy a nagy játszma része is.