Kémkedő, cégért küzdő, magánéleti titkot őrző.

Gabrielle Chanel egy jelenség, aki keményen megdolgozott azért, hogy a Chanel azt jelentse, amit. Ahogy a nácik közelednek, és egyre biztosabb, hogy elkerülhetetlen a háború, a nőnek más dolgok miatt fő a feje. Cégtársa a No.5 receptjével együtt elhagyta az országot, és kisajátíthatja a sikerüket. Ő nem szándékozik harc nélkül feladni: felvásárolná az összes jázmint, ellentervet sző. A bevonuló németek miatt kell változtatni a stratégián. A cél szentesíti az eszközt alapon a nácikkal is képes lenne alkudni, a zsidó törvényekre alapozva fosztaná meg társát a cég ráeső részétől, bár ez veszélyes játszma, mert Göring szívesen kisajátítaná a Chanel céget és titkokat. Még messzebb kell mennie, amikor kedvenc unokaöccse – aki egyben Coco nagy titka is – eltűnik a fronton.

A XX. század meghatározó női alakjai között bérelt helye van Coco Chanelnek is, aki több területen is bizonyított. Mélyről küzdötte fel magát, ikon lett, és még mindig izgalmas, hogy mennyi árnyalata volt a személyiségének.

Pamela Binnings Ewen regénye nem életrajz, hanem életrajzi elemeken nyugvó regény. Több cselekményszál is van benne, amely nem tény – az írói fantázia szüleménye vagy elméleteken, pletykákon alapul. Akár úgy is lehetne olvasni, hogy teljesen fikcióként kezeljük, és nem kutatjuk, mi az igazság mögötte. Megállná a helyét sima, szórakoztató regényként is.

Történelmi regényként… kicsit felemás a véleményem. A korszak, a háború alatti Párizs rajza tetszett benne. Azt különösen érdekesnek találtam, hogy mi vesz rá egy embert, hogy kollaboráns legyen. Látjuk, hogy mit tenne meg a tulajdonáért, vagy éppen a családjáért. Egy olyan Gabrielle Chanel portréja született meg, aki nem csak a divatdíva. Benne van az is, hogy milyen bűnök terhelik a lelkét a háborús időből.

Ugyanakkor a magánéleti szálon van, amit még nem emésztettem meg. Ebben a verzióban André csak névleg az unokaöccse, valójában Boy és Coco szerelemgyereke, akit a férfi soha nem vett a nevére, Coco sem fedte fel a személyét, hanem lefizettek egy embert, hogy vallja a maga és Coco testvérének a gyerekének, így is nőtt fel a fiú. Olvastam már Chanelről, filmeket is láttam, és eddig ez a verzió még nem került elém, nem is tetszett. Az valahogy beégett az agyamba, hogy az énekesnői időkből egy abortusz miatt nem lehetett anya, pedig Boynak szült volna. (Pl. Gidel is így írta az életrajzot.)

A regény különben sodor előre, a cselekmény és Coco személye is. Olvasmányos. Annak ellenére, hogy egyes tetteiért el lehet ítélni a nőt – pl. simán egy náci szeretője lesz és kémkedik is nekik – összetett személyiség és a szerző keresi a tettei mögötti indítékokat. Flashback elemekkel megmutatja (az idősíkok váltása fel is dobja a kötetet), hogy jutunk a háborúig és az ott látott nőig, aki ragaszkodik ahhoz, amit elért. Akinek a neve, a márkája az élete – ez ő. Végig mutatja, hogy az apja általi elhagyottság, a zárdában töltött évek hogyan formálták a jellemét.

Nem bírom ki, azért meg kell jegyeznem, hogy egyes részeken azért húztam az orrom. Tudom, az én mániám az életkorok számolása, de Coco a történet idején közelebb van a 60, mint az 50 éves korhoz. Mégis, úgy hódítja a férfiakat, mint egy huszonéves. Valahogy nem érződött ki a kötetből, hogy ott nem egy negyvenes, hanem egy közel hatvanas nő szerepel.

Szerencsére sok minden kárpótol érte: jó húzása van a történetnek, alapos lélektanilag és számomra új szempont volt a háborús bűnök felől közelíteni Chanel felé.

Jár egy pont a külcsínért is. A borító is szép, de ha levesszük, megidézik nekünk a Chanel No.5 üvegjét. Egy divatikon esetében jár is a stílusos kiadás.

Binnings Ewen: Párizs királynője – Mint életrajzi regény: 75% fordulatos, több idősíkkal, megragad egy összetett személyiséget.

Szubjektíven: 55% az André körüli titok irritált kissé, de maga a regény sodort és tetszett.