Testvéres, családi titkot őrző, bűn felé hajló, szállodát építő.

Roy még kisgyerek volt, amikor az apja megmondta neki, hogy az öccse nem olyan, mint ők ketten. Ahogy az anyjuk, Carl is szép és gyenge. Ők ketten viszont megteszik, amit kell, a család védelmében. Ez történik aztán mindig, egész életükben: ha Carl körül valami nem stimmel, Roy lesz a megmentő. Ahogy az iskolai verekedésekből is kimentette. Már felnőtt emberek, és az Amerikában karriert csináló Carl feleséggel tér haza. Shannon és Carl nagy terveket dédelgetnek: a család földjén, közösségi finanszírozással szállodát akarnak emelni és nem csak a környéket fejleszteni, de meg is gazdagodni. Roy észre sem veszi, és megint Carl támaszának kell lennie: az örökségükről lemondani, elhallgattatni a kérdezősködőket. Közben egyre közelebb kerülnek a titkaik is a felszínhez: erőszak és halál van a múltjukban, ami lassan a jelent is megfertőzi.

Nem egy klasszikus Nesbo regény. Nem is teljesen krimi, bár van benne bűnügy és nyomozás is. A főhős azonban nem rendőr, nem nyomoz, pont fordítva: ő az, aki őrzi a titkokat és bűnöket rejteget változatos skálán.

Rettenetesen nyomasztó a regény világa, ami a birodalom. Ez igényel egy kis magyarázatot: a fiuk apja hívta a birtokát birodalomnak, ami egy zord hely volt. Ami a birodalomban történik, ott is marad. Van ezekben az eldugott, hegyi településekben és lakóiban egy olyan beteg összetartozás, amivel nem is tudtam mit kezdeni. Mi az a bűn, amit még a családtagodnak elnézel és fedezed? Itt nem egy olyan történet van, hogy nekem belefájdult a gyomrom.

Már az elejétől érezni, hogy ez a két férfi valami nagyon súlyos dolgot őriz. Vannak is utalások és el lehet menni egy irányba – mintha kamaszként nem csak fivérek lettek volna, hanem a testiség útjára is együtt léptek volna. (Igaz, már olvasás közben azon kattogott az agyam, hogy nem illik ez Roy jelleméhez és ahogy a testvérével bánik.) Aztán elkezdenek a titkok kiderülni, és egyre jobban kavargott velem a sztori. Családon belüli erőszak, zaklatás és gyilkosság van itt többszörösen. Mintha ez egy olyan bűn lenne, ami tenyészik a hegyvidék zord körülményei között. Kirúgtak, unod magad otthon? Időnként ugorj rá a kamasz lányodra!

Annyira beteg ez az egész, hogy már egy katasztrófaturista bőrében éreztem magam. Nesbo pedig csak fokozza a borzalmakat. Az krimibe illő, ahogy egyre több bűn kiderül, é újak születnek. A dinamika, a logika, ahogy megállíthatatlanul haladunk a vérfagyasztóan rettenetes végkifejlet felé.

A legtöbb szereplőt egyszerre tudtam megvetni és sajnálni. Nem egy karakternek a családja tette tönkre az életét és próbál valahogy a felszínen maradni. Roy rendes, csendes embernek tűnik, aztán kiderül, mi minden fortyog a felszín alatt. Hidegvérrel képes ölni, pedig erkölcsös, törvénytisztelő ember. Csak éppen a családért bármit. Nesbo a végsőig feszíti a húrt, mit néz még el és fedez az öccsének. Carl ezt maximálisan ki is használja. Carl, aki látszólag egy szépfiú, de akiről kiderül, hogy mennyire gátlástalan üzletember és a saját érdekeit védve szintén nagyon messze képes elmenni. Le is döbbenten az utolsó kanyarnál: ott azt hittem, Ábel és Káin története lesz ez a végére, de Roy meglepett. Valahol szánalmasnak is érzem, hogy mennyire nem tudja kezelni az öccsét és mindent megbocsát. Aki persze, valami iszonyaton esett át szinte egész gyerekkorába, de az miért kellene, hogy a jelen bűneit feloldozza? A saját bűnei is súlyosak, ha mások is.

A regény hangulatában is nyomasztó és sötét. Egyszer érdemes lenne megnézni, hogyan lett ez ennyire fájdalmas, de most túl erős még a hatása. Rossz olvasni, miközben a sztori érdekes.

Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc Nesbo-regényem. Bár értékelni tudom, hogy más, mint a Harry Hole-kötetek, lekötött, de képtelen vagyok azt mondani, hogy tetszett is.

Nesbo: A birodalom – Mint skandináv krimi: 70% rettenetesen nyomasztó, sötét karakterek és történetek regénye.

Szubjektíven: 55% meg tudott lepni, de annyira el is szörnyesztett, hogy az már nem tetszett.