Bűnbanda nyomába eredő, családi titkos, kapcsolatokat rendező.

Dóra visszakapta a fiát és a családja a szigeten gyűlik össze, hogy kitalálják, hogyan legyen tovább. Matyi szerencsére jól van, de idegen neki az anyja, és hiányolja a nagydarab, titokzatos férfit, aki vigyázott rá. A nő volt férje is gyötrődik: viselnie kell a lelki terhet, hogy lemondott a fiáról és a feleségéről, új családot alapított. Puskás pedig vár, hogy kiderüljön, milyen hely jut neki Dóra életében. Valóban szerelem szövődött köztük, vagy a nő csak hálás neki és a közös nyomozás köti össze kettejüket? Közben felmérik, hogy Levente milliárdos vagyona Dóra tulajdona lett, ezzel sok mindent el lehet intézni és kinyomozni is. Dóra nem is akar lemondani arról, hogy levadásszák a teljes Aranykört és véget vessenek az emberkereskedelemnek, az árvák kihasználásának. Amikor a nő apjának nyoma veszik, arra is fény kezd derülni, hogy mennyire régi ez a történet és hogyan kapcsolódik a családhoz.

Mivel egy sorozat második kötete, azonnal jön is a kérdés: kell az elsőt ismerni hozzá? A fő szálat, a további bűnözők utáni hajsza elvileg érthető önmagában is, de tele van a kötet utalásokkal a korábban történtekre és szerintem irritáló lenne annak, aki ki akarná hagyni az Elveszvét. Inkább olvassa el azt is!

Ez nem egy olyan regény, amire könnyen ráírom, hogy thriller, romantikus vagy családregény. Kicsit van benne mindegyikből, ami alapvetően nekem tetszeni szokott, csak itt egyik forma sem elégítette ki az igényeim.

Ha thriller, akkor több nyomozást és tényleges akciót szerettem volna benne. Egy egész, világméretű bűnszervezetet készülnek lebuktatni, ehhez képest a regény első harmadában csak nyüglődnek a szigeten és még csak tervezni se nagyon terveznek. Mindenkinek akad lelki sebe, amit próbál begyógyítani és elfogadni, amin keresztül kellett menniük.

Nem éreztem hihetőnek azt sem, ahogy majd minden alakul. Túl könnyű volt ez így! Ha azt vesszük, hogy Dóra 2 éven át kereste Matyit, és mennyire megfoghatatlannak tűnt az egész szervezet, most szinte a vágóhídra hajtja minden rosszfiú a fejét. Amit évek alatt nem lehetett elérni – ha Puskás egész hajszáját nézzük a Csuhás után, igencsak hosszú évek – most pár nap alatt ilyen könnyen elintézik? Nekem ez nem thriller, legfeljebb olyasmi, mint egy thriller.

Mint romantikus? Azt személy szerint nem bánom, hogy Dóra és Puskás nem kapott több és szenvedélyesebb jelenetet. Van egy randijuk, magában emészti a kapcsolatukat kicsit mindkettő, és van egy egymásra találás. Az is inkább elhallgatásokkal, távoli ráutalásokkal. Mint mellékszál, hogy legyen benne egymásra találó pár is, rendben. Ha azonban romantikus regényként akarnám olvasni, ez édeskevés.

Ez a kötet már családregény is, mert bizony a nagyja arról szól, hogy mi történt a családtagokkal korábban, ki kinek a rokona és hogyan érnek össze a szálak. Rengeteg a flashback jelenet, meg, ahol tisztázzák a korábban történteket.

Ha csak a történetet nézem, a benne szereplő emberi drámákat, akkor erősebb ez a regény. Kemény történetek vannak benne, és borzalmas dolgokat tettek sokan. De nem sikerült ezt érzésben is hoznia nekem a könyvnek. Ez mind a múlt, Dóra és a család már nincs úgy veszélyben. Hiába tudna ütni, hatni rám, így nem tette.

Arról nem is beszélve, hogy néha morálisan horkantam fel. Dóra kijelenti, hogy ő nem gyilkos, de átadja a tagok nevét, tudva, hogy az a halálos ítéletük. Nem ő öl, de valahol mégis.

A női lélektan, Dóra személye szépen meg van írva, de ez most kevés, hogy tetszen a könyv.

Hidasi: Keresés – Mint thriller: 35% a jelenben leginkább csak tépelődnek, kevés cselekmény, sok emlékezés.

Szubjektíven: 15% nagyon nem bírtam a szigeten tipródást és a túl könnyű végjátékot sem.