Fülszöveg: 

Gondolj úgy Alfeára, mint az új otthonodra…

Beköszöntött a tavasz. Dowling igazgatónő orientációs napot szervez az új diákok számára. Stella önként jelentkezik az elsősöket köszöntő bizottság élére, és a barátja, Sky segítségét kéri. Skyt azonban sokkal jobban lefoglalja a szobatársa, a komor Riven viselkedése.

Az új diákok, Aisha, Musa és Terra mind idegesen várják az ismerkedési napot. Aisha alig várja, hogy bizonyíthassa: megállja a helyét az Alfea mágikus tehetségei között. Musa azonban nem annyira biztos benne, hogy ebbe az iskolába való. Ami Terrát illeti, ő csak össze szeretne barátkozni a többi elsőssel.

Mindeközben az igazgatónő tudomást szerez egy tündérről, aki az emberek világában él. Ennek a fiatal lánynak, Bloomnak, fogalma sincs, mi vár rá… de az biztos, hogy egyelőre ismeretlen képességei komoly próbatétel előtt állnak.

Szerintem: 

A helyzet az, hogy ennek a kötetnek önállóan alig van létjogosultsága. Ha gonoszabb kedvemben vagyok, akkor az 'alig van' helyett azt írom, hogy

'nincs'. Egyszerűen kétlem, hogy a Netflix sorozat nélkül megállna a lábán.

Ez tulajdonképpen annak a felvezetése, még az sem igazán. Inkább egy filler, ami a cselekményben semmiben nem viszi előre és nem is ad hozzá. Cselekménye se nagyon van: orientációs napot szerveznek és rendeznek, ahol a későbbi szereplők mind feltűnhetnek. (Bloom a kivétel, de őt megnézi magának az emberek között Dowling igazgatónő, így azért ő sem marad ki a kötetből.)

Alapozza és kicsit talán mélyíti azokat a jellemvonásokat és konfliktusokat, ami később jellemzi a szereplőket. Sky, aki olyan szinten megváltó szindrómában szenved, hogyha nem tündérek, hanem keresztények között mozogna, már szegezné is magát a keresztre. Az ő jósága már inkább beteges, mint pozitív tulajdonság. Azért van emberekkel, az van a kapcsolatai mögött, hogy segíteni akar. Nem mindig sikerül neki, mások helyzetébe nem nagyon tudja beleképzelni magát, de próbálkozik.
Stella, aki egyszerre retteg is az anyjától, meg majd megszakad, hogy megfeleljen neki és a ki nem mondott elvárásoknak. Így már torzul, rossz úton halad, de itt ezt még maga sem látja be.
Még Riven a legizgalmasabb figura, aki sértett és védekező állásban. Ő még képlékenyebb, nem igazán választott utat magának, csak lázad. Keresi a helyét. Ő az, aki pimasz, aki keveri a bajt és mindennel leplezi, mi és mennyire bántja. Ettől emberibb, szerethetőbb is, mint a különben túl tökéletesre rajzolt Sky, akinek a hibája is az, hogy túl jó.

A konfliktusok ugyanazok lesznek, mint a sorozatban. A lányok viselkedése már magában hordozza a későbbi vitáikat és ellentétjeiket, de a háttérben már az a nagyobb történet megy, hogy milyen csata és oldalak voltak pár éve, amikor a főszereplő fiatalok még csak csecsemők voltak. Azon még gúnyosan mosolyogni is tudnék, hogy Farah mennyire azon van, hogy nekik ne kelljen olyan döntéseket hozni, mint a saját generációjának. Mert tudom, hogy szakad majd mindez rájuk, még rosszabb körülmények között.

A világépítéshez nem tesz hozzá semmit. Simán használja a Winx Netflix történetét. Ez az egyik oka, amiért létezni sem tud a sorozat nélkül. Annyira vázlat csak minden, hogy aki nem ismeri a világot, nem is fogja vagy tudja érteni. Különben is gyerekműsorról van szó, így öröklődnek a gyengeségei. Ha megszakadok, se értem, hogy tündér és specialista mi alapján születik. Pláne, hogy a specialisták között vannak fiúk és lányok, a tündérek viszont mind varázserejű lányok. De a specialisták se lehetnek sima emberek, pl. Sky egy ponton lefutja a buszt. Emberfeletti képességeik vannak nekik is. Én már ott tartok, hogy ebben a világban a tündérek között a nők képesek varázsolni, a fiúk meg lehetnek specialisták. De ki tudja? Itt kész tények vannak és semmi építkezés.

Stílusba se tud többet, mint a tizenkettő egy tucat ifjúsági fantasy. Érthető, egyenes vonalú és nagyon érzelmi alapú. A szereplők lelki élete van agyon és vissza magyarázva, a cselekmény szinte el is sikkad mellette. Kamaszlányos.

Pedig az előző kötet még szerettem is, de ez csalódás. Egy epizódnyi anyag sincs benne a sorozathoz és csak ragozza azt, amit már tudtam a későbbiekből. Ehhez rajongónak kellene lenni? Lehet.

Idézet: 

– Holnap találkozunk, Silva igazgató – vágta rá. – Biztosra veszem, hogy egy újabb csodálatos nap áll előttünk, amelyet ifjú elmék pallérozásával tölthetünk.
Saúl a válla felett visszanézett.
– Hát én nem tudom. Én csak verni fogom őket. Bottal.