Új életet kezdő, könyvtáras, barátnős.

Alice már szinte vénkisasszonynak számított, amikor feltűnt az életében az amerikai, megnyerő fiatalember. Mire észbe kapott, már gyűrű volt az ujján és egy más életbe tartott, keresztül az óceánon. Ott azonban nem az várta, amit szeretett volna. A férje nem lett igazán a férje: az intimitást mindig megzavarta a férfi érdektelensége vagy a szomszéd szobából hangosan bátorító após. A nő így próbálja másként lekötni magát, és jelentkezik a frissen szerveződő utazó könyvtárosok közé. Ráérő asszonyok, szerény díjazásért olvasnivalót visznek a környékre, hegyekbe, tanyákra. Alice igaz barátokra lel köztük, és képes magáért szeretni és elfogadni azt a Margery-t, akit az apja miatt lenéznek a környéken. A barátnőitől kap erőt, hogy elhagyja a férje és apósa mérgező házát is, és harcoljon, amikor a barátnőjét gyilkossággal vádolják.

Ez egy elmélyedős könyv. Szomorkás, helyenként felemelő, könyvbarát és női regény is. Tiszta szívből nem tudtam megszeretni, ahhoz nekem lassú a cselekménye, de érdekes és érdemes volt elolvasni.

Hamar feltűnt, hogy ez szembe fog menni a klisékkel. Egy mesés, szerelmi házasságnak induló kapcsolat kezd mélyrepülésbe, ami arra készteti a főszereplőnőt, hogy alkossa újra az életét. Izgalmas a maga módján, ahogy Alice a korban igyekszik megoldást találni. Ahogy a házasságát, az életét menedzseli, miközben ez nagyon nem a nők kora. A férfiak állítják is elé az akadályokat, és döbbenetes, hogy milyen problémákat generál a kommunikáció hiánya, vagy a tabutémák kerülése, hiába kellene nagyon beszélniük a feleknek. Alice erős, szimpatikus nő, akinek tudtam drukkolni, hogy találja meg a helyét.

De különben is igaz a regényre, hogy halmozza, hogyan nyomták el a nőket a korban. Alice, aki családon belüli erőszakból kell, hogy meneküljön és akinek nőként alig volt joga az apósával és a férjével szemben. Margery, aki szereti a párját, de független nő igyekszik maradni a végsőkig, ezzel a közhangulatot maga ellen hangolva. Erős, független, pozitív személyiség, és mégis támadják, mert más akar lenni, mint a norma. Ahogy a hozzájuk csapódó Sophia egyetlen bűne is csak annyi, hogy színesbőrű.
Nem könnyű olvasni, hogy olyan dolgok miatt, amiről nem tehetnek, mennyi gond szakad a nyakukba. Nem könnyű elfogadni, hogy csupán a nemük miatt milyen hátrányokkal indulnak és ez mennyire aktuális probléma tud lenni ma is.

A történet kap egy kis krimi vonalat, ami aztán szintén visszakanyarodik a nők ellen elkövetett bűnökhöz. Margery-t vádolják meg gyilkossággal, és bár nyíltan nincs kimondva, de a sorok közül kiolvasható, hogy a lányát szexuálisan zaklató és teherbe ejtő férfit valószínűleg a saját lányai intézték el. Van egy kis tárgyalás, kis nyomozás, ami jó színezetet ad a könyvnek, de nem válik igazán krimivé. Ez belsőbb, női létkérdéseket jobban boncoló regény marad végig.

Moyes szépen teremti meg az ábrázolt kort (a környezet történelmi, és anélkül hiteles, hogy történelmi eseményeket vagy híres személyeket mozgasson) és a benne mozgó szereplőket. Hangulatos, átérezhető. Bár sok a tragédia és a szenvedés is benne, nem rossz a közérzete sem. A remény, ami megmarad végig. Hogy bátorsággal, küzdelemmel igenis el lehet érni a célokat és egy nőnek sem kell feladnia magát, lehetnek szabadok és boldogok, lehetnek önmaguk. Jó az üzenete.

Moyes: Áradó fény – Mint női: 80% érzékenyen és történelmi színezettel mesél nőkről, szabadságról, előítéletekről.

Szubjektíven: 65% jó az üzenete, de kicsit lassú nekem a cselekmény és kevés a krimi is.