Gyermeket mentő, embervadászatos, rejtőző.

Jane Hawk legrosszabb rémálma látszik megvalósulni. Az ellenségei ott támadják, ahol a legnagyobb fájdalmat okozhatják neki. Az apósát és anyósát veszik célba, valamint a fiát, az egyetlent, ami megmaradt neki a férjéből. Travis leadta a vészjelet, Jane sejti, hogy a pár, akikre bízta, meghaltak értük. A fiú pedig a környék csodabogaránál rejtőzött el, akinek most jól jön a paranoiája: rejtett bunkeréről nem tudnak, talán elrejti a fiát addig, amíg odaér és el tudja hozni. De nem rohanhat, nem hamarkodhat el semmit: ez csapda neki, de nincs választása. Az üldözői pedig nem bíznak semmit a véletlenre: hajszát indítanak, és képesek minden technikai eszközüket bevetni, hogy a Hawk család tagjaira bukkanjanak. Nem tudhatták, hogy most sikerül kinyitniuk a tiltott ajtót és ez mit jelent rájuk nézve.

Nagyon-nagyon kitérő része a sorozatnak. Meg is ijedtem kicsit, mert akcióregénynek elment, de minden más téren áll a történet. Eddig okosabb volt ez a sorozat…

Ha nagyon röviden össze akarom foglalni, az egész egy mentőakcióra van kihegyezve. Jane megy a fiáért és ennyi. El is van nyújtva és jó részét az teszi ki, hogy a nő álcázza magát. Így kevés volt ez a történet. Főleg Jane oldaláról. Az kicsit jobban lekötött, ahogy az összeesküvők Travis és a nagyszülei nyomában jártak. Ott volt nyomozás, ott volt a technika átismétlése és egy új elem is. Ahhoz képest, hogy milyen hosszan van előkészítve a gyerek megmentése, az nagyon semmilyen is lett.

Nem jutottunk előre, és kicsit olyan az egész, mintha 2-3 fejezetnyi anyag lett volna regénnyé kinyújtva. De azt sem tudom írni, hogy ez behozza azokat, akik a korábbi részeket nem olvasták. Sok mindent felelevenít, de csak annyira, hogy azokat emlékeztesse, akik ismerik az előzményeket. Nem újrameséli a korábbiakat – ami valahol jó is. Csak éppen így marad a kérdés, hogy miért nem halad a cselekmény?

A tiltott ajtó, amire a cím is utal, egy annyira mellékszálon van beépítve, annyira rövid jelenet, hogy csalódás. Ez lenne az újdonság a részben, de átrohanunk ezen is. Még csak azt sem hiszem, hogy ennek lehet bármilyen folytatás. Érdekes az ötlet, van egy jó horror jelenet hozzá, de csak ennyi.

Talán csak az a jó, hogy kicsit jobban megismerjük most Jane fiát. Jobban átérezteti, hogy miért is küzd ennyire az anyja. Koontz különben is szereti ezt a motívumot: az ártatlan gyerek és a kutyái, akik védelmezőként állnak mellette. Itt is: az állat a szövetséges, a borzalmakat az emberek követik el. Travis minden értelemben jó gyerek, bátor és karakán, jól nevelt, jó szívű. Aranyos is a kutyáival, vagy éppen az új barátjával.
Cornell is szimpatikus figura lett. Benne is megvan az ártatlanság, ugyanakkor a paranoia is, ami most kifejezetten jól jön majd. Koontz finoman érzékenyít: az Asperger-szindrómás férfi alakjába több mindent megmutat erről a betegségről, és nagyon empatikusan közelít hozzá. Ugyanakkor thriller író is, így azért nem egy szimpla aspergeres lesz – milliomos csodabogár, zseni a maga területén.
Jane az, aki nem kap új színeket. Ő most abszolút a gyermekét féltő anya, aki igyekszik nyugodt maradni, hogy megmenthesse a fiút.

Vannak benne jó részek, Koontz stílusa sem lett rosszabb – mesélős, sok párbeszéddel és a lényegre törő leírásokkal, pörgős – csak éppen nagyon nem megy előre a történet. A hosszához képest kisszerű a történet is.

Koontz: A tiltott ajtó – Mint thriller: 60% nagyon kitérő epizód, a cselekmény alig halad és túl is van írva a rész.

Szubjektíven: 65% Travis szimpatikus, Cornell is, de a regény cselekménye most sovány.