Gyerekrablós, családi titkos, nyomozós.

Az amish közösségben egy nagymama két lányunokájával elmegy diót szedni. szép napjuk van, míg egy férfi nem tör rájuk. Az asszony próbálja feltartóztatni, hogy a gyerekek elmenekülhessenek – ám a tragédia nem kerülhető el. Kate Burkholder kapja az esetet, aki gyorsan megállapítja, hogy ez személyes ügy volt, túl nagy kegyetlenséggel késelték meg az idős asszonyt. Majd a megmenekült kislánytól megtudják azt is, hogy a húgát elvitte a gyilkos, akit csak az ördögnek nevez. Kate versenyt fut az idővel, hogy hazavihesse a gyermeket. A nyomozást nehezíti, hogy a család titkolózik. Kate érzi, hogy nem mondanak el mindent neki, mi több, többet tudnak, mint amit feltárnak – szóra kell bírnia őket, minden perc számít, miközben más forrásból is az igazság nyomába jár.

Egy kifejezetten pörgős regény a sorozatból. Ha két fő jellemzőt kellene hozzá írnom, az idő és a család lenne az.

Mivel egy gyilkosság mellett gyerekrablás is történik, nagyon fontos, hogy minél előbb meglegyenek a nyomok és a kicsi nyomára akadjanak. Castillo több módszerrel is folyamatosan a tudatunkban tartja, hogy mennyire pereg az idő, mekkora a baj. A legfeltűnőbb, hogy több fejezet is azzal kezdődik, hogy mennyi ideje tűnt el Elsie – de az alvás vagy annak hiánya is visszatérő motívum, mert most mindenki gőzerővel dolgozik, és minden perc számít.
Ez jó tempót is adott a regénynek, most valóban gyorsan haladnak az események és halad a regény üres menetek nélkül. Bár nem tökéletes az analógia, de az idő folyamatos megjelenítésével és a rövid időtartammal eszembe juttatta a 24-et is, csak krimiként.

Sok a párbeszéd, gyorsan a következtetések. Így olvasni is könnyű, se a cselekmény, se maga a szöveg nem ragad be.
Castillo különben ügyesen vezeti az olvasót – lehetett sejteni, hogy mi is történik és nagyjából miért, de a teljes részletekért végig kell olvasni a könyvet. Azt nem mondanám, hogy meglep, de logikus és szépen felépített, ez nekem többet is ér egy hihetetlen fordulatnál.

Megint jól alkalmazza az amish közösség sajátosságait. A témával kényes pontot is feszeget, és szerettem, ahogy a múltbeli történetet mindkét oldalról igyekszik megértetni. A szülők, Kate, de a püspök és társainak nézőpontjára is rá lehet mondani, hogy meg tudom érteni, miért tették, amit.
Különösen jó az, ahogy Kate a nyomozás során falakba botlik, nem akarnak neki elmondani dolgokat. Ebben nagyon benne van a zártságuk, a makacsságuk, valahogy egyszerre az erősségük és a végzetes hibájuk ez. Mi meg gondolkodhatunk azon, hogy a jó szándék mindig elég-e és így kellett volna-e eljárni, vagy lett volna más út.

A család pedig nagyon sok szempontból meghatározó ebben a részben. Családi titkok miatt történik minden, és minden bűnt ez indokol. Az amish közösség alapját ez adja, és itt nagyon finoman benne van a sorok között, hogy ettől függetlenül nem lenne szabad a célnak szentesíteni az eszközt. Ütközteti az amish nézetet a törvénnyel és izgalmas, ami így született.

Kate, Tomasetti jelleme ugyan nem kap újabb színeket, de itt nem is kellett. Ők most itt nyomozók, és a személyük kevésbé fontos. Azért jó volt összedolgozni is látni őket, bírom ezt a párost.

Összességében korrekt krimi, jó rész a sorozatból.

Castillo: Szégyen – Mint krimi: 70% gyors tempó, összeszedett cselekmény. A közösség, a titkok is működnek.

Szubjektíven: 65% pár eleme kiszámítható, de jól levezett és logikus. Kate életét hiányoltam.