Különítményes, világot mentő, küldetést teljesítő.

A Titkos Bosszúállók továbbra is igyekeznek menteni a világot minden veszélytől. Nincs könnyű dolgok, mert mindig akad egy olyan őrült tudós, akinek világpusztító fegyvere rossz kezekben mindennek véget vethetne, a világnak is. Egy alkalommal egy angol, teleportálásra képes ügynök hoz hírt egy ilyen szerkezetről. Még a Bosszúállóknak is felfordul a gyomra, amikor meglátják, milyen gyár működött teljes titokban. Hadseregekkel, robotokkal küzdenek, máskor az időben kell utazniuk, és olyan kis változásokat véghez vinni csak, ami éppen egy tragikus végkimenetelt módosít, de az időben szinte észrevehetetlen.

Elsőre kicsit megijedtem attól, hogy egy ciklus része, és nálunk a legtöbb része nem kapható. Aztán, ahogy olvasni kezdtem, rájöttem, hogy nincs szükség előismeretre. Maximum annyira, hogy tudja, ki Amerika Kapitány, a Bestia vagy éppen az Özvegy. De ezeket a Marvel filmekből is össze lehet szedni.

A képregény nem egy történetet mesél el, inkább olyan, mint egy sorozat. A Titkos Bosszúállók több bevetése van benne. Mindig van egy ellenség vagy egy vészhelyzet, amit gyorsan kezelni kell és ők bevetésre indulnak. Visszatérő elem a harc, egy kifejezetten akciókkal teli képregényről van szó.
Ebben a tekintetben jó is, hogy sok szereplőt mozgatnak. Mindenkinek megvan a maga harci stílusa, ami nem csak a verekedést jelenti, hanem a stratégiát is, ahogy egy helyzetet kezel. Mivel az egyes akciókra mások indulnak, így mindig változatos tud lenni, ki hogyan áll neki a megoldásnak. (Bírtam is, hogy minden epizód elején van egy kis összefoglaló, hogy az adott részben kik az aktív küldetésben részt vevő Bosszúállók.) Ez adja el, mert maga egy-egy kaland annyira rövid és olyan visszatérő elemei vannak – általában kötelező valami nagy összecsapás és harc -, hogy a szereplők miatt tűnhet csak többnek.

A kedvenc történetem különben az, amelyben az Özvegy a főszereplő. Ebben az időutazás lesz az eszköz, amivel Natasha megmenti a többieket. Több idősík, részletekből összeálló végső csavar, sok szereplő és sok akció. De igazából észjáték is, mert több idősíkban kell csak éppen egy akkora kis dolgot variálni, hogy abba senki ne köthessen bele. Natasha nem fegyverrel mentheti meg a csapatát, a részletek finom összehangolásával.
De, ha valami közös pontot akarnék találni a történetekben, egy motívum van, amit többször észrevettem. Steve Rogers most egy titkos szervezet vezetője, és bizony nem egyszer szembesül vele, hogy ez milyen áldozatokkal és nehéz döntésekkel jár. Nem egyszer van egy-egy fájdalmas megjegyzése, ami erre utal vissza. Ezzel is alá van húzva, mennyire más Titkos, mint sima Bosszúállónak lenni. Rajta van a felelősség, hogy a beszervezett emberek biztonságban legyenek, hogy titkos csatornákon szervezze a dolgokat, és neki fáj személyesen, ha valakit mégis elvesztenek.

A történetek jók, a karakterek nem túl árnyaltak, de hősök, akikről szívesen olvastam. Sokan egyedi humorérzékkel bírnak, így jobb beszólások is akadnak.

Amivel küszködöm, az a grafika. Egy-egy történet másképpen néz ki, ez még tetszett is. Csak éppen… nem is tudom, mi lenne a jó jelző. Darabos? Gépies? Túl szögletes? Én a szépen rajzolt képregényeket szeretem. Ez nem csúnya, csak éppen messze van attól, ami szerintem szép.

Ellis: Küldetést végrehajtani. Észrevétlen maradni. Világot megmenteni. - Mint képregény: 75% mozgalmas, rövid történetek gyűjteménye, mások és mégis egy séma.

Szubjektíven: 65% a grafika nem nyerte el a tetszésem, de a történetek között akad több jó is.