Nyomozós, képrablást leleplező, szakmára és szerelemre találó.

William Warwick már gyerekként tudta, mivel akar foglalkozni: rendőr akart lenni, és sikeres védőügyvéd apjával ellentétben rács mögé juttatni a bűnözőket. Apa és fia alkut kötnek: 3 év egyetem, és William beállhat rendőrnek, ha még mindig azt akarja. A fiatalember művészettörténetet hallgat, majd újonccá válik. Mentora mellett tanulja a szakmát, és alulról igyekszik feljebb jutni. Egy megjegyzése a szokottnál gyorsabban teszi nyomozóvá: egy behozott képről kiszúrja, hogy hamisítvány és a műkincsvédelmi osztály a sorai közé fogadja. Miközben egy nagyszabású rablási és hamisítási ügyön dolgozik, a múzeumban megismerkedik egy elbűvölő fiatal nővel, aki az Igazi is lehet – ha William képes elfogadni a Beth-t az után is, hogy a lány megosztotta vele a titkát.

Karrierregényt kaptunk, bár tény, hogy van benne krimi vonal is. Mi több, családtörténet is. Archer a tőle megszokott stílusban keveri a lapokat – bár azért az új, hogy ennyire univerzumot építsen. Egy-egy hősének szentel sorozatot, a gyerekeik sorsát is feltárja, de a William Warwick sorozat valami más. Egy sikersorozatához kapcsolódik, ha laza szálakkal is. Elkezd Archer is regényuniverzumot építeni?

De fontosabb, hogy ez a történet megáll a maga lábán. Ha tudjuk is a Clifton-regények miatt, hogy mi William sorsa, és Archer meg is engedi magának, hogy ebben a történetben egyes szereplők szájába adja viccből, hogy meddig jut William, akkor is önálló regény kerek történettel.

Karrierregény, mert egészen gyerekkorától kísérjük hősünket, aki tanul, majd megkezdi a menetelést a ranglétrán. Akarat, tehetség, meg némi szerencse is jut neki. Sima is az út, de attól még izgalmas, ahogy egy-egy fordulatot megírt a szerző.

Krimi, hiszen William rendőr és egy összetett ügyön dolgozik. Ha nem is olyan körömrágóan izgalmas, a festészet világa ad neki egy pluszt. Több mindent meg lehet tudni a műkincsek világáról, és van benne egy csapdaállítás is, amit finoman kell kivitelezni. Majd, Beth családja révén egy egészen más nyomozás is jön, komoly tárgyalótermi betétekkel. A tanúvallomások, William apja és nővére remek munkát végeznek, jól is van megírva, élvezet volt olvasni, ahogy pl. szétszedték a megbízhatatlan egykori nyomozó vallomását.

Bár sok mindenre rá lehet érezni, Archer nem a döbbenetes fordulatok mestere, azért vannak meglepő húzásai a cselekménynek. Az a végső mondat is… Még nem döntöttem el, hogy nevessek vagy morogjak miatta. Egyelőre arra szavazok, hogy a becsületes emberek megszakadhatnak, a gazdagok és romlottak akkor is nyernek. Pedig itt látszólag mindkét ügyben hőseink diadalmaskodnak.

A szereplők talán kissé egyszerűek, de a Warwick család annyira szerethető lett, hogy ezen most nem is akadtam fenn. William fel van vértezve minden jó tulajdonsággal, és Archer olyan nőt írt neki, aki méltó is hozzá. Karakán és tehetséges a férfi nővére, az apja pedig annak ellenére is jó és szerető apa, hogy sok mindenben nem ért egyet a fiával. De ott vannak egymásnak, összetartanak, és van egy olyan erős családi kötelék közöttük, amit csak irigyleni lehet. A gonosz szereplők mennyire rosszak? Hát… Fehér galléros bűnözők. Azért annyira nem démoniak, nem lehet csak utálni őket. Ügyeskedők, és meg tudom érteni, hogy a modern korban miért ők a sikeremberek. Vagyis, a rendszer a rossz.

A regénynek nincs különben rossz hangulata és nem is elkeserítő. William útja sikertörténet, és mindent beszámítva sok mindent elnyer a történet végére. Lesz kinevezés, eljegyzi élete szerelmét és a családjával is erős a kapcsolata. Benne van a remény, hogy neki sikerülhet még akár ezen a rendszeren is változtatni.

Archer stílusa helyenként száraz volt nekem, de kevés az a regénye, ami azért ragadt volna be az agyamba, mert annyira olvasmányos és mesélős lenne. Férfias, realista, egyszerűségében jó. A történet tudott húzni előre ott, ahol a szöveg nem.

Biztosan olvasom tovább még William Warwick történetét, úgyhogy folytatom majd Szem előtt.

Archer: Aki mer… - Mint krimi: 70% karakteres szereplők vonulnak fel egy érdekes történetben, ami zsánereket is rutinosan kever.

Szubjektíven: 65% megszerettem a főszereplőt és a családját, de az ügytől több izgalmat vártam.