Zsidó közösségben felnövő, házasodó és menekülő.

Chani 19 éves, élénk és kíváncsi teremtés. Nehezen viseli, hogy egy 8 gyerekes családba született nagyjából középső gyermekként. Tudja, hogy itt az ideje, hogy férjet találjon magának, és így menekülhet a családi házból. Ám a helyzetét nem könnyíti meg, hogy a szülei szegénynek számítanak és a lány hírhedt a londoni, zárt zsidó közösségben az élénk természetéről is. Baruch gazdag család sarja, akit a szülei rabbinak szánnak. 20 éves és hamarosan Jeruzsálemben folytatja a tanulmányait. Az anyja előbb még összehozná egy kiszemelt lánnyal, ám a fiatalember egy esküvőn megpillantja Chani-t, és életében először nem engedelmeskedik a szülőknek, ezt a lányt akarja. Miközben Chani és Baruch a közösség szabályai szerint elkezdik megismerni egymást, a rabbi felesége, Rivka kénytelen átértékelni a maga döntéseit, a házasságát és a hitét is.

Nem Eve Harris az első, aki témává emelte a zárt zsidó közösségeket. Van krimi, ami hasonló környezetben játszódik. A leghíresebb azonban egy önéletrajzi írás, az Unortodox, amiből sorozat is készült. Ez az, aminek a legtöbb közös vonása van Chani Kaufman történetével.

Két fő történetszál van ebben a regényben: a fiatal és az érett nő története. Hiszen az a trükk, hogy nem csak Chani története ez, hanem Rivka ébredése is, ami már túl van mindazon, ami a fiatal lánynak csak most kezdődik el.

Chani hagyományos nevelést kapott és a kijelölt úton halad végig. Ugyan Harris kicsit eljátszik az ő kereteivel is: bár mindent szabályosan csinálnak, azért nem megy olyan egyszerűen, hogy a szegényebb család lánya hozzámenjen egy gazdag család fiához. Innen nézve mosolyogtató, hogy mik tűnnek ebben a közösségben hatalmas drámának: hogy a leendő anyós megpróbálja megvesztegetni vagy ráijeszteni? De Harris meg tudja mutatni, hogy ebben a világban ezek miért is olyan súlyosak.

Végig ott van a visszacsatolás, hogy milyen más ez a környezet. Leginkább a házasság, a szexualitás témája, ami már abszurd is. Itt két fiatal összeházasodik úgy, hogy a nászéjszakán csak ülnek az ágyon és próbálják kitalálni, mit kellene csinálniuk, mert még azt sem tudják, csókolózni hogyan kell, nemhogy annál messzebb elmenni. Amikor meg kérdezni próbáltak korábban, mindenki hárít, vagy egyenesen nekik támad, hogy ez tiltott téma, majd meglátják a gyakorlatban. Egy amúgy is borzalmas helyzet – 4 randevú után már esküdni kell vagy elköszönni és így csak még rosszabb.

Innen nézve nagyon abszurd tabuk vannak az életükben, és nem véletlenül visszatérő az a gondolat, hogy ők nem szabadok. Csak egyféleképpen dönthetnek, minden szigorúan szabályozott. Baruch nem tanulhatta, amit szeretett volna. Chani sem törhet ki a zsidó nőktől elvártak köréből. A szülőknek rettentő hatalmuk van felettük, és nem csak a nőknek rossz itt. Mondjuk, szerintem rosszabb, mint a férfiaknak, de egyik nemet sem lehet irigyelni. Még mindig nem értem, mi az a plusz, amit ez az élet ad, amiért valaki képes így élni. A másik szálon ugyan van fejtegetve, hogy egyfajta vallási mámor jár ezzel az élettel, de egyszerűen nem érzem át, hogy az megérheti ezt a megcsonkított létet.

Rivka már messzebb jutott, mint Chani. A fiatal lány is érzi az életmódjuk rácsait maga körül, de őt még nem szorítják agyon. Rivka azonban már szenved ezektől és eljut arra a pontra, ahol már nem bírja tovább. Amikről le kellett mondania, ahogy a férje megváltozott. Ahogy a látszat lesz minden – nem azért tartod be a legbizarrabb szabályt is, mert ez a belső késztetésed, hanem mert a szomszédnak meg kell mutatni, hogy mennyire rendes zsidó vagy. Harris gyönyörűen levezeti, ahogy a személyes tragédia és mindez elvezet oda, hogy menekülni kell – ahogy a már emlegetett Unortodox is erre a pontra jutott el.

Izgalmas, ahogy el van mesélve ez a két történet párhuzamosan. Talán ez a regény egyik legnagyobb erőssége is. A jelen cselekménye nagyon szűk: az a pár óra, amíg felkészítik a menyasszonyt, a fiatalok összeházasodnak és vár rájuk a nászi ágy. De, ahogy nálunk Szabó Magda művelte mesterien, ezt a keretet emlékekkel és flashback jelenetekkel egy-egy élet méretűre kitágítja. Mindkét nő egész útját leköveti, játszik az idősíkokkal és a végére áll csak össze a pillanat, hogy mindkét nő életet megváltoztató döntést hoz és lép egy nagyot.

Harris jó mesélő és a finom szövegezés, a lelki utak a történetben tartottak még úgy is, hogy eseménydúsnak egyáltalán nem nevezhető ez a regény. Karakterközpontú és egy olyan életmódot hoz közel, ami nálunk akár egzotikusnak is nevezhető.

Megvolt az élményszerűége, ha nem is az a regény, amit sűrűn leveszek majd a polcról.

Harris: A Kaufman lány házassága – Mint női: 85% bemutat egy más világot, és ötletesen két női karakterrel egész sorsok velejét fogja meg sok érzéssel, elegáns prózában.

Szubjektíven: 65% elég sokat borzadtam rajta, de szerettem a szereplő ábrázolásait és az ötletes időkezelését.