Kisvárosban rendet tevő, állatokat mentő, gyerekes.

Zeréndvár átlagos magyar kisváros, egy nyerészkedő polgármesterrel az élen. Ha akar valamit, az lesz, ha a városban senki más nem vágyik erre. Egy bőrgyár segítene valóságos palotát emeltetni magának? Természetesen betelepülhetnek, és büntetlenül szennyezhetik a tavat is! A legújabb agymenése a park és a fasor kivágása, hogy átmenő autós forgalom legyen. A felnőttek nem tudnak mit tenni, ám amikor Garai a házi kedvenceket is begyűjtené, mondván, hogy csak a haszonállat engedélyezett, a gyerekek fellázadnak. A technikát hívják segítségül és vele a történelmet: életre keltik Kinizsi Pált, hogy vezesse őket csatába a hatalmaskodó Garai ellen.

Olyan történet, amelyben feltámad a történelem/művészet egy nagy alakja? Nem mai találmány, már Mikszáth is írt egy ilyen regényt, az Új Zrínyiász volt az. Modern példa is akad bőven, van olyan, ahol Hitler kerül napjainkba, de Mozart és Jézus is támadt már fel egy-egy regényben.

Nógrádi Gábor ifjúsági regényében sokkal könnyedebb témát és hangnemet választott. Egy humoros történetben Kinizsi Pál alakját hozza vissza, és tesz pár gyerekkel rendet egy kisvárosban.

A történet alapvetően kétféle humorral operál – nekem az egyik tetszett csak. Az egyik, hogy Kinizsi egy más kor gyermeke, és nagyon nem tud mit kezdeni a XX. századdal. A tévé teljesen kiborítja, és gondjai vannak azzal is, hogy késsel-villával egyen. Kicsit olyan volt, mint a Jöttünk, láttunk, visszamennénk – azt a francia sorozatot se tartom viccesnek.

A másik az, amikor a polgármester ellen indul a hadjárat. Az valahol aranyos, ahogy a nevek összecsengenek még ’akaratlanul’ is. A család, ahol Kinizsi lakik majd, a Holló család. A nagy ellenfél Garai Nándor, akit nem véletlenül hall félre elsőre Garai nádornak és meg is állapítja egy ponton a hadvezér, hogy a hatalmaskodó az hatalmaskodó, ha nádor, ha polgármester és tenni kell ellene. Itt több a szituációs poén és a jópofa ötlet: a begyűjtött kedvencek kiszabadítása és a sintérek bezárása a ketrecekbe.

Azért itt sem tudtam minden poénon nevetni. A halakat sajnáltam – nem vagyok biztos benne, hogy mindet holtan szedték össze a tóparton. Ahhoz túl sok volt belőlük és a történet se egyértelmű. Ha nyomorultaknak azért kellett elpusztulni, hogy aztán a polgármester udvarát megterítsék velük, akkor az állatvédő énem háborog.

Ezt is számolva pozitív üzenettel van megtöltve ez a regény. Nem egy szereplő, talán elsősorban a történelem tanár, Sipeki és Kinizsi azok, akik ki is mondják a tanulságokat. Legyen az, hogy kell vezetni egy közösséget vagy milyen értékeket kell védelmezni. A haszon és az emberség néz szembe egymással, és mivel ez regény, itt győznek az értékek a pénz ellenében. Benne van az is, hogy nem szabad birkának lenni, akit el lehet nyomni. Ha valami rosszul megy, ki kell ellene állni. Ezek olyan értékek, amiket érdemes átadni.

Szerettem az állatbarát beállítottságát is, a szerencsétlen halakat leszámítva. Meg van fogva, hogy mit jelent a ma emberének az állata. Már családtagok, szeretjük őket és nem azt nézzük, hogy miképpen hoznak hasznot. Védik őket. Az csak egy személyes plusz, hogy van egy okos vizsla is a sztoriban. Ő kísérgeti Kinizsit és értelmes, szeretnivaló állatszereplő.

Nem véletlenül emelem ki még szereplőnek is a kutyát. Ha van valami, amiben gyengébbnek érzem a regényt, az a szereplők felépítése. A gyerekek annyira jellegtelenek, hogy nem lehet megkülönböztetni őket és nem különülnek el. Kinizsi, Garai, Sipeki is nagyon egysíkú – ha ugyan egy-egy negatívumot kapnak is, hogy ne legyenek teljesen mesealakok. (Kinizsi maga is önkényúr volt egykor, míg Sipeki szeret italozni.)

Ifjúsági regénynek működik és némi történelmi ismeretet is nyújt a humoros történeten túl.

Nógrádi: A mi Kinizsink – Mint ifjúsági: 70% humoros, kalandos és könnyen fogyasztható történet. A szereplők egyszerűek, érthetőek, a célok világosan megfogalmazva.

Szubjektíven: 60% a humora néha nagyon gyerekes, a történet is, de az értékei pozitívak.