Gyilkos, új helyre költözős, titkot őrző.

Egér soha nem ismerhette az édesanyját, aki a szülésbe halt bele. Édesapja viszont nagyon szerette a kislányt, akinek az apja jelentette az egész világot. Így nem szólt semmit, amikor az apja egy nőt hozott az életükbe, aki a férfi előtt kedves volt a kislánnyal, ám amint a férfi hátat fordított, megkezdődött a kicsi pokoljárása. Camille mindig úgy érezte, hogy a lakótársa sokat köszönhet neki, így igazán jár neki, hogy lopja a ruháit, időnként kölcsönvegye a bankkártyáját is és kényeztesse magát. Hiszen ő volt az, aki megismerte Willt. Ő szerette előbb – nem lett volna szabad, hogy a férfi Sadie-t szeresse és vegye el! Camille kivárta az időt, amíg visszatérhetett a férfi életébe. Az orvos Sadie nem boldog, hogy ki kell költöznie egy szigetre a két fiával és a férjével – neki az jobban megfelelt volna, ha a megárvult unokahúg költözik hozzájuk a városba. Ráadásul a lány ellenséges vele, egyre több fenyegetést kap, gyilkosság történik a szomszédban – Sadie érzi, hogy nagy a baj, de Will nem tud vagy nem hajlandó meghallani. Mit tehet a családja biztonságáért?

Ilyen is megesik: se a magyar, se az angol cím nem tetszik és nem érzem, hogy visszaadná azt, amiről a regény szól. A harmadik – mégis, miben a harmadik? Adná magát, hogy a házasságban, a szerető. A vége ismeretében ez annyira nem passzol. Ha viszont a személyiségeket kezdem el számolni, megvan a három. De honnan számoljuk, ki a harmadik, akit kiemel a cím? The other Mrs. Ez még inkább összezavar. Egy Mrs. Foust van. Összességében arra szavaznék, hogy Camille lenne a harmadik.

Sokáig nem értettem a történetet, és minden részlet most sem került a helyére, ez zavart. Három nézőpont, a végére négy váltakozik a fejezetekkel. Sadie, Camille, Egér és a végén bekapcsolódik Will, amikor már az olvasónak is el lett árulva, hogy mi a történetben a csavar. Sadie és Camille története működik egymás mellett, még izgalmas is, ahogy a két nő szempontja kiegészíti egymást. Egér, aki sokáig kilóg a sorból. Ő az, aki a végére sem passzol be nekem teljesen. Elsőre azt gondoltam, hogy azok a fejezetek csak visszaemlékezések. De aztán Will tesz egy megjegyzést: Egér aktív én. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy kik a jelenben a szereplők a történetében, vagy mikor jön ő elő? Mert a fejezetekben a múlt meséje van – de ha jelen van ő a mostban is, mégis hol van?

Van húzása a történetnek és az is izgalomban tartott, hogy mi lesz a végjáték. Nem erre számítottam, de ahogy az egyik azonosság kiderül, már a másik is adja magát. Közepesen meglepő, elő van készítve, ez még olyan csavar, ami belefért. Will szerepe már megosztóbb. Ő is egyensúlyoz az átlagember és a pszichopata között. Kívülről teljesen rendben van, jó apa és polgári életet él. Ami azonban a felszín alatt van: ahhoz kell lenni valami zavarnak a fejében, hogy élvezze, hogy valaki gyilkol érte. Hogy kijelöli a célpontokat. Hogy ezt ennyire profin eltitkolja.

Bár azt tudnám mondani, hogy ő a rossz és ezzel minden letudva, de én nem tudtam Sadie mögé sem felsorakozni. Azért voltak nyomok, hogy valami nincs rendben és orvos létére nagyon figyelmen kívül hagyta őket. Amikor minden kiderül a számára, akkor sem vállalja teljesen a felelősséget. Én nem tudom elfogadni, hogy a pszichopata én simán visszaalszik és semmilyen felelősségre vonás nem jár neki. Ok, Will rángatta a szálait, de akkor is ő gyilkolt és tett borzalmas dolgokat.

Bár jobban meg tudnám fogalmazni – thrillernek elment, nekem viszont ellenérzésem vannak.

Kubica: A harmadik – Mint thriller: 70% felépített fordulatok, érzelmesen megfogott hősök, jó sodrású történet.

Szubjektíven: 45% nem volt szerethető szereplő benne a számomra, és a vége… nem tetszett.