Menekülő, elszakadni próbáló, múlttal szembenéző.

Tanya férje meghalt – a nő nem szerette, csalta is, de meg nem ölte. Ennek ellenére mennie kell tovább. Hiszen az igazi neve nem Tanya és ez a házasság is csak azért kellett neki, hogy jobb munkája és jobban elrejtő személyazonossága legyen. Most azonban levetkőzi Tanyát, mássá válva halad tovább. A következő megállónál azonban egy olyan nőbe botlik, aki hozzá hasonlóan más neve alatt él. Olyan helyzetbe kerülnek, hogy kénytelenek összedolgozni, cserélni és újra menekülni tovább. Újabb név, újabb állás, újabb emberek. Dominic, aki történetesen rendőr, még akár megoldás is lehetne, de a nő megy tovább. A múltjához csak egy vékony szál köti, pár e-mail valakihez, aki egykor mindent jelentett neki. De eljön az a pont, amikor már nem lehet tovább futni, csak visszatérni a kezdetekhez. Szembenézni mindennel, ami 10 éve történt és feltárni az igazat.

Nem lehet jól írni erről a regényről, ha nem akarom előre elmondani a megoldását is az eseményeknek. Mert sajnos az lenne az a része, amiről érdemben lehet beszélni. Két csavarra van az egész sztori kihegyezve, különben egészen üresnek éreztem.

A történet nagyja abból áll, hogy a hősnő váltogatja a személyiségét és mindig menekül tovább. Közben történik ez-az, de igazság szerint semmi nem tud kibontakozni. Akár bűnügy, akár szerelmi szál, nincs rá tere és ideje, mindig korlátozott az idő, amit egy helyen tölthet és nem is kötődhet senkihez.

Nem voltak izgalmasak a közbülső állomások és nem ismerhettem meg egy mellékszereplőt sem eléggé ahhoz, hogy kedveljem őket. Tévésorozatban el tudnám képzelni, ahogy halad a nő személyiségről személyiségre, csak akkor jobb történetek kellettek volna közben. Azt nagyon hiányoltam most is.

Az hozza a feszültséget és a rejtélyt, hogy az olvasó sem ismeri az előzményeket. Nem tudni, ki volt a nő korábban, mi történt vele. Ahogy váltogatja az éneket, még csak abban sem vagyok biztos, mi volt igazán ő és mit játszott meg. Ő is annyira üres, hogy nem tudtam kedvelni, bár utálni se utáltam. Közömbös lett – ez meg egy főszereplőnél gond.

Egy pontig szórakoztatott, hogy az e-mailekből raktam össze a részleteket, gyűjtöttem még az olyan adatokat is, hogy mennyi idős, milyen szociális kapcsolatai voltak otthon. Arra nagyon hamar ráéreztem, hogy Ryan, a levelezőtárs volt a nagy szerelem az életében, de elárultatott a férfi által és egyszerre szereti még, de gyűlöli is érte.

A dinamika, ami miatt nem jött össze a mutatvány. A regény nagyjában csak csöpögteti a szerző az infót, túl kevés, hogy igazán összerakjuk az eseményeket. Amilyen körítés van körötte, ráadásul valami sokkal nagyobb bűnt vártam, mint amire a végén fény derült. Minimum iskolai merénylet vagy tömegmészárlás, nem ilyen… szinte balesetnek beillő esemény, amit nem hiszem el, hogy nem lehetett volna normálisan, bírósággal intézni. De, amire ki akartam lyukadni, hogy a két csavar mindegyike nagyon adja magát, ahogy Lutz a végén 2 fejezetben mindent elmond, amit addig elhallgatott. Az igazi bűnös személye nem is rejtély, igazság szerint, a főszereplőnek ismert információ, amit meg is oszt velünk, amint odáig ér a történetben. A másik, a magánéleti csavar – logikusan az az egy dolog lehetett, nagyon csodáltam is, hogy ők maguk nem jöttek rá már 16 évesen, amikor minden elkezdődött. A pletykák, a tiltások, minden erre mutatott. Semmi meglepetés, én pont ezt vártam.

Még talán azt jegyezném meg, hogy ellenérzésem volt attól is, ahogy Jo írt Ryannek. Az a vádló hangnem… De most komolyan: amikor Jo férjhez megy, le is ír mindent, várná, hogy Ryan csak vegye tudomásul és ennyi. Amikor Ryan nősül meg, neki meg joga van kiakadni és kifakadni? Az egész helyzet igazságtalan, tény, de Jo is az volt benne.

A legnagyobb jóindulattal is, nálam egy átlagos thriller – egyszer elment, de nem lesz maradandó emléknyom utána az agyamban.

Lutz: Az utas – Mint thriller: 55% a feszültség megvan benne, és jól húzza az ember agyát, mi a nő múltjának titka. A megoldás azonban olcsó.

Szubjektíven: 40% egy ponton kevés volt, hogy találgassam a szinte semmiből, mi elöl fut a hősnő. Amikor meg jöttek a részletek, túl könnyen átlátni az egész sztorit.