Titkokkal játszó, kamaszos, bűntényt leplező.

’A’ egy ideje nem jelentkezett, és a lányok lassan visszarázódnak a mindennapokba. Visszatérnek a saját köreikbe és egymástól is tartják a távolságot. Hanna igyekszik megemészteni a szakítását és Mona születésnapi báljára készülni. Aria szenved attól, hogy az anyja nem is kicsit neheztel rá, mert megtartotta az apja viszonyának titkát. A helyzet egyre mérgesebb otthon, így él a lehetőséggel, amikor a barátja és annak családja befogadja, megkapja a vendégszobát. Spencer végre lehet a sikeres testvér: jelölték az esszéjét az Orchidea-díjra, amely egyenes utat jelenet bármelyik egyetemre és a szülei is büszkék rá. Emily boldog titkos barátnőjével, és próbálja kitalálni, hogyan lehetne tartós a boldogsága. Zaklatójuk azonban visszatér, és a rejtett titkokkal sorra teszi tönkre az életüket: ám közben a lányok is gyűjtik a jeleket, és egyre közelebb kerülnek ahhoz, aki így bántja őket.

Sara Shepard talán ennél a sorozatánál érzett rá legjobban, mivel lehet eladni egy ifjúsági történet. Szinte minden megvan benne, amire rá lehet harapni: vannak szép és fiatal, tehetséges középiskolás lányok és a titkaik. Van bűnügy és rejtély.

Ahogy a sorozat eddig, most is a kamaszos, szerelmes és egymás ellen ügyködő guilty pleasure élményt keveri a thrillerrel. Bár sokáig szkeptikus voltam azzal, hogy miért kell annyira komolyan venni A-t és nincsenek is igazán erős lapjai, mostanra szintet lépett a játszma. Igaz, a titkok is egyre komolyabbak.

Sajátos íze van annak, ahogy megtalálja mindenki a maga karakterét, akivel együtt tud érezni vagy drukkolni neki. Mert gyarlók ezek a lányok, mindenki hibázik is, tesz rossz dolgokat, miközben szenvedő alanyok is más téren. Mindenkinek van valamilyen fájdalma, szenvedése, amivel azonosulhatunk. Hanna, akit elhagyott az apja egy másik családért. Különben is kisebbrendűségi érzete volt, amin nem segít, hogy az apjának most lett egy tökéletes mostohalánya. Aria, aki a szülei válása miatt szenved. Emily, aki pontosan tudja, hogy az ő vallásos családja nem fogja elfogadni, hogy leszbikus. Spencer, aki folyamatosan harcol a szülei elismeréséért a nővérével és állandó teljesítménykényszerben él. Közben kamaszok, hibáznak, keresik a helyük. Vannak szerelmi szálak, vannak lányos részek, minden kissé felnagyítva és egy olyan környezetben, ami nálunk guilty pleasure sorozattá teszi. Mert az nem a magyar valóság, hogy valaki a születésnapjára szabályosan beöltözős, sztárfellépős születésnapi bált rendez.

Most értem el arra a pontra, hogy már sajnálni is tudom a lányokat. Mert most már nem csak csipkedik őket, nem csak a bűneikért fizetnek kicsit. ’A’ már azon a szinten van, ahol nem büntet és igazságot oszt, hanem valós károkat okoz. Itt már egyértelműen ő a rossz, és egyre messzebb megy el. (Tippem is van, ki ő. Van egy szereplő, aki nagyon olyan megjegyzéseket tesz, amire itt még nem figyelnek fel, de ’A’ kiszólásaiként is tökéletesen működnek.)

A Gossip Girl színezeten túl ez egy thriller is, és nem csak a zaklató miatt. Ali meg lett gyilkolva, és még mindig nem tudjuk, ki tette. Az indíték is lehet ezerféle. Bár a lányok direkt nem nyomoznak, de ez határoz meg köröttük mindent és ők is részesei az esetnek. Így úgy van egy krimi színezet benne, hogy a hazug csajok nem állnak neki nyomozót játszani.

Gördülékeny, sok minden történik, és Shepard szépen összerakta, hogyan álljanak össze a kirakós darabjai. Szerettem, ahogy most nagyon mutat egy irányba, egy elkövetőre. Mellette viszont vannak jelek, hogy meg vagyunk tévesztve és ez ’A’ legnagyobb húzása. Ha jól sejtem, ki az és miért, minden össze is passzol. Volt indíték, lehetőség és az elszólásai is.

Nálam biztosan olvastatja tovább, hogy jó-e a gyanúm. Itt jegyezném meg, hogy igen, én is láttam végig a sorozatot. Ez azonban nem ugyanaz, azt rétesként nyújtották és sok mindent változtattak is. Külön műként, saját jogon tudom olvasni a regényeket.

Shepard: Tökéletes – Mint ifjúsági: 75% jó érzékkel keveri a thriller és a csajos ifjúsági regény elemeket, miközben szórakoztató is.

Szubjektíven: 70% egyre jobban kezdek rákapni. Ha a magánéleti kínok – mint Aria pasi-ügyei – nem is kötnek le, ’A’ személye annál jobban.