Történelmi, felnövő, szerelemért küzdő.

Etyek békés, vidéki falu, ahol mindenkinek megvan a maga helye. A gyerekek viszik tovább a család szakmáját, a fiatalok felnőnek, szerelembe esnek, saját családot kezdenek. Az öreg fent a hegyen híres bort készít, amely állítólag segít látni a jövőt. Annus 5 testvér közül a középső lány. Alacsony, szeplős, makacs kis teremtés, akit az apja még bátorít is. Még csak kiskamasz, amikor már tudja, hogy a kocsmárosék fia, Andris lesz számára a nagy Ő. A szülők és a bátyjai óvó tekintete mellett a felnövő fiatalok között egyre mélyebb érzelmek szövődnek, miközben megélik a nővére házasságát, az egyre súlyosbodó politikai helyzetet. Mire a fiatalok feleszmélnek, az apáknak és a fiúknak háborúba kell menni, és a nőknek nem marad más, mint a várakozás. Mindenki túl sokat veszít és a nőknek erősnek kell lenni. Annus is kitart, és célt is talál, amíg várakozik.

Nem először írom, hogy az írónőnek sokkal jobban tetszenek a történelmi témákat feldolgozó regényei, mint a modern, jórészt szerelmes női történetei. Nem mintha ebben nem lenne szerelem, csak sikerül közben más és izgalmas témákat is érintenie.

Ez a történet látszólag Annus és Andris szerelmének története. A gyerekkori barátság mélyülése, a fiatalok egymásra találása addig a pontig, hogy együtt mehetnek tovább az életben. De sokkal többet sikerült megírni benne, mint ennek a kettősnek a szerelmét.

Etyek története is ez, amelynek át kellett vészelnie a világháborút. Benne van a hátország minden története: ahogy a náci követők visszaéltek a hatalmukkal, ami a zsidókkal történt, vagy később a szovjet megszállás alatt a lakosság megfélemlítése és az a sok minden, amit el kellett tűrniük, az áttelepítések borzalma.

Bauer Barbara sok mindent elmesél, és átérezteti a korszakot. Ám mindezt női regényként teszi, és az olvasókat megkíméli az igazán borzalmas események leírásától. Más szerzőnél simán el tudom képzelni, hogy lenne benne kivégzés, hogy Annus nem tudna ellógni a részeg orosz és társa elől, hanem megerőszakolnák és még sorolhatnám. A zsidó családok sorsát sem kell átélni, csak jelezve van, hogy nekik nem jut a történet végén happy end.

A stílusa is közelebb van a romantikus regényekhez. Vannak leírások, a szereplőket kifejezetten szépen és jellegzetesen sikerül megmutatnia, de mindig nagyon sok érzelemmel és egy-egy szereplő, általában Annus szemszögén keresztül.

Tetszett, hogy sikerült elég cselekményt megírnia, hogy ne csak érzelmekről és a várakozásról szóljon a történet. Zajlanak az események és a kisebb események is tudtak izgalmasak lenni. Bár addig nem jutottam el, hogy a termés miatt aggódjak a szereplőkkel, azt át tudtam érezni, milyen borzalmas lehet kimenni a vonat elé, és nem sejteni, hogy a szeretted leszáll-e róla és ha le is, milyen állapotban lesz.

A végére is be van téve egy eseménysor, amivel fel van dobva a szőlészeti tanulmányok és Andris hazavárása. Annus egy zsarolóval néz szembe, és ez volt az, ami viszont már nem tetszett. Azt még értem, hogy a férfi mit remél és hogyan akarja elérni. Az tetszett, ahogy rajta keresztül meg van mutatva, hogy a ravasz, becstelen ember mindig megtalálja a számítását, ha körötte meg is fordul a világ. Van ma is aktualitása. Csak éppen Annus szemszögét nem értettem ott és akkor. Nekem nem tiszta, mivel tudja sakkban tartani a férfi. Fenyegetőzik, de nem hiszem, hogy ennél több tellett volna tőle. Vagyis, ott érzek egy bonyodalmat csak azért görgetve előre, hogy valami történjen, ne csak várjanak a szereplők.

Összességében szerettem a regény világát és az üzenetét is. Azt, amit a borral és a virággal is kimondanak a szereplők, a címbéli fekete rózsával. Mindkettő, ahogy az életed is, rajtad áll. Minél többet teszel bele, minél többet adsz hozzá, annál igazabb lesz. Az értékét az ember adja, nem a csodát kell várni.

Összességében szerettem ezt a regényt. Szimpatikus szereplők, történelmi környezet és pozitív üzenet. Olyan történelmi romantikus, ami tényleg történelmi is.

Bauer: A fekete rózsa – Mint történelmi romantikus: 85% bár nem a történelmi események fő vonalába helyez, érzékletesen megfest egy korszakot és megtölti életteli szereplőkkel.

Szubjektíven: 75% tetszett, ahogy a történet túlmutat a szerelmi történeten, és az üzenete is szimpatikus.