Fülszöveg: 

Az ​1600-as évek elején Prága az aranycsinálás lázában ég. A várban, ahol ugyanúgy a bölcsek kövét keresi a babonás császár, mint a sok alkimista, varázsló és szerencsevadász, tömlöce mélyén gyermeket szül egy boszorkánysággal vádolt fiatal nő. Mire a börtönőrei észbe kapnának, ő maga meghal, az újszülöttnek pedig nyoma vész.
    Mindeközben a vallásháború felé sodródó Európa népeit az Újvilágból érkezett járvány tizedeli. Csodatevőnek hitt déltengeri ellenszerével, a guajakfával Augsburg dúsgazdag polgárai, a Fuggerek kereskednek. Az élet fájaként emlegetett szer nyomában jut el a sváb városba a fiatal Johanna is, aki lány lévén ugyan nem követheti orvos édesapját annak hivatásában, a gyógyfüvekről azonban mindenkinél többet tud. Azt reméli, a titokzatos növény segítségével megmentheti annak a fiúnak az életét, akit a világon a legjobban szeret. Az élete azután váratlan fordulatot vesz, amikor megismerkedik az itáliai énekessel, Niccolòval. Az angyalarcú fiú egy új műfaj, az opera csillaga, hercegi udvarokban dolgozik, a legnagyobb zeneszerzők írnak darabokat neki, megnyerő külseje és magával ragadó hangja miatt nők és férfiak egyaránt rajonganak érte. Ő azonban a hírnévért nagy árat fizetett, most pedig menekülni kényszerül egy befolyásos nagyúr elől, aki megszokta, hogy a kívánsága parancs.

Szerintem: 

Korrekt és szépen megírt, de az a

hajtóerő hiányzott belőle, amiért olvastam volna megállás nélkül fejezetről fejezetre. Inkább kellemes, egyszerű, mint izgalmas.

Kissé olyan érzésem volt tőle, mintha egy tablót nézegetnék. A főszereplő, Johanna, de a hozzá kapcsolódó férfiakon át le van képezve a korszak minden jellemzője. Philipp révén megkapjuk a kicsapongó ifjúságot és a szifiliszt, amely jó ideig keserítette meg a testi örömöket hajszoló férfiak életét. Az apa alakján keresztül képbe kerül Rudolf császár, a prágai udvar és az ő okkult érdeklődése és az alkímia. Niccolo pedig a kasztrált énekesek világát és kicsit a lovagi szerelmet hozza képbe, ha azért a középkoron már túl is jutottunk.
Felírhatnám, hogy Johanna és az apja révén a korszak egészségügyi helyzete, a kórházak és betegápolás világa is megnyílik, de ez nem orvosi kötet. A szereplők közti kapcsolatok, a szeretet és a szerelem fontosabbak benne, mint a közegészségügy és a mindennapi gyakorlatok.

Johanna – egy erős hősnő. Állhatatos, érdeklődő, okos. A múltjában van titok, de még akkor is megmarad önmagának, amikor felfedik neki a származása titkát. Nagyon lehet őt kedvelni, de én kicsit sajnáltam is. Azért elég nagy kiszúrás, hogy élete mindkét szerelme problémás és fizikai szinten beteljesületlen kell, hogy maradjon. Philipp a betegség miatt, Niccolo a kiheréltsége miatt maradhat csak lelki társ és barát. Bele lehet menni, hogy mennyire élhetnek ettől még teljes életet együtt, de ez az a korszak, amikor a női karrier az anyaság. Johanna a természetéből adódóan szerintem még jó anya is lenne, de így esélytelen azzá is válnia.
Ennek ellenére Niccolo az, aki a társa tud lenni. Érzékeny, művelt fiatalember, aki nagyon megszereti majd a lányt. Philipp lett volna a kézenfekvőbb, de ő egy csapodár, felelőtlen fiú, aki túl későn eszmélt rá, hogy mit kellett volna megvédenie és óvnia, nem züllenie. Nem véletlen, hogy mire Johanna felé nyitna, a lány már olyan vonzalmat nem érez, és nem is kezdenek bele semmibe.

Van a történetben egy nem is kicsit feltűnő körkörösség és elrendezettség. Minden összeér, és elrendeződik. Niccolo és Johanna össze tudnak házasodni, és mivel kiderül, hogy a lány apjának van egy törvénytelen kislánya, őt befogadva még szülők is lehetnek. Hasonlóan, ahogy Johanna szülőket talált a doktorban és feleségében még babaként. Még Philipp is megállapodik és családot szeretne, de talán nem véletlen, hogy nem tudjuk meg, milyen gyermeke születik neki és Piroskának. Az angolok sorozatban mutattak egy gyereket, akit szifiliszes apa nemzett és ha olyan gyerekük születik, akkor komolyan megbánják szerintem azt is, hogy megismerték egymást. De Mörk Leonóra a reménnyel köszön el, és mindenki indulhat a szeretteivel közös, remélhetőleg szép életbe.

Jól megírt, ízléses és a korszakot nagyon megragadó regény.
Jó olvasni, jól van szerkesztve és tényleg összeáll benne minden.

Nekem kissé ez is húzta le. Túlzottan elrendezett, ettől kicsit mű volt nekem és hiányzott némi izgalom. Kellemes, korrekt, szívesen olvastam, de meg nem szerettem.