Anya és gyerek közti kapcsos, szerelmes, kisiklott kapcsolatos.

Nóri tehetséges muzsikus, abszolút hallással, aki nagyapja kedvenc hangszere után maga is gitáros lett. Éppen Amszterdamban tanul, amikor az anyja elérkezettnek látja az időt, hogy az eddig megtagadott múltat is megossza a lányával. Nóri ugyanis szerelemgyerek, Erika eddig még azt sem feddte fel előtte, ki volt az apja és mi volt a történetük. A lány kinyeri az adatokat a kapott lemezről és az apja kutatásában találja magát. A férfi Beethoven rajongó zenetudós volt, aki a korszak egy jellegzetes alakjáról írt: Louis herceget a bajor Apollónnak nevezték. Jóképű, tehetséges zenész és hadvezér, Beethoven barátja. A történetből pedig egy szonáta rejtett története tárul fel, mely egyedüliként őrzi egy tiltott szerelem emlékét. Közben Erika is a múlton rágódik: számára az a szerelem elevenedik meg, amelyből Nóri született. és amelyet soha nem tudott elfelejteni.

A borító már terel egy irányba, milyen típusú regényt kapunk. Női, kosztümös. Részben igaza is van, de azért ennél valamivel összetettebb a történet.

A regény több idősíkon játszódik, és még azokat is variálja kicsit, bár alapvetően egy-egy síkon lineárisan halad előre, hogy a történetek a tetőponton összetalálkozzanak. Három meghatározó sík van: Nóri, aki ismerni akarja az apját és nyomozni kezd, majd megkezdi az apja közelébe férkőző hadműveletet is. Erika, aki elvált, szomorú asszonyként szerelmes lett és szívvel-lélekkel abban a kapcsolatban létezett, ha tudta is, hogy az csak korlátozott időre szól. Frieda, egy jómódú porosz polgár lánya, akit a sors összehozott Louis herceggel és szerelmes lett. Akkor is, ha tudta, hogy ez számára semmiképpen nem érhet jó véget: egy herceg szeretőt kedvére tarthat, de el csak azt veheti, akit a király szán neki.

Ha csak egy-egy történetet nézek, az önmagában nem sok és eléggé kitölt egy-egy klisét is. Leginkább a történelmi romantikus történet, a herceg és a lányka sztorija ilyen. Egyikben sincsen sok esemény, és csendesen folydogálnak előre.

Ami azonban pluszt ad, ahogy ezek a történetek összefolynak, egy-egy motívummal összekapcsolódnak. Ezek egy része nyíltan benne van a történetben, mint a zene, ami minden szereplőnek kiemelten fontos. Zenészek, zeneszeretők, akiket egy-egy dallam is összekapcsol. Ugyanazt játsszák, kutatják.

A másik a motívumok között van. Ahogy a szerelmek tragikus végeket érnek. Ahogy az anyáknak az apára emlékeztető gyerek marad a kapaszkodó, amiért élni kell tovább.

Érzelmi oldalról megfogott történet ez, amiben a nők alakja az erősebb. Már csak azért is, mert itt nekik kell meghozni a nagy döntéseket. Egyes esetben a férfi mit sem tud, a másikban meg olyan kivételezett helyzetben van, hogy tulajdonképpen bármit megtehet, nem kell a következményektől tartania.

Érdekes az is, milyen anya lesz a két nő. Mindketten a szerelmüknek szülnek szerelemgyereket, de annyira más kor gyermekei, más a vérmérsékletűk, hogy másképpen nevelik azt a szeretett gyereket. Frieda a védelmező és szerető anya mintája, míg Erika szintén nagyon szereti a sajátját, de képtelen érzelmileg annyira közel állni hozzá. Szabadabb, hevesebb nő, így inkább pénzzel kompenzál.

Igényesen van megírva is. Érzelmekkel teli, és a zene is áthatja az egész kötetet. Süt belőle, hogy mennyit jelent a szereplőnek, és megvan a szövegnek is a maga dallama.

Bár nekem annyira nem tetszett, túl tipikusnak éreztem ahhoz magát a történetét, az ilyen múlt és jelen összeérő, történelmi romantikus női regények között ez egy jó darab.

Mörk: A herceg és a lányka – Mint történelmi romantikus: 70% érzelmekkel teli, az idősíkokat szépen összekötő regény.

Szubjektíven: 45% maga a cselekmény kevésbé tudott lekötni, ha a motívumai tetszettek is.