Régi rejtélyt megfejtő, nyomozós, szerelmet lelő.

Krisztina szenvedélye az Osztrák-Magyar Monarchia története, különösen érdekli Rudolf trónörökös halálának rejtélye. A történelem kutatónak több elmélete is van, mi történhetett igazából. Bár Budapesten él és dolgozik, azonnal autóba pattan, amikor egy bécsi nyomozó keresi meg: hónapokkal korábban ellopták Mary von Vetsera tetemét, de most megtalálták a maradványokat. Több meglepetés is éri Bécsben: a sármos nyomozó, Leon, aki korábban nagyon undok volt vele, most kifejezetten kedves és flörtöl a nővel. A rejtélyes holttestrabló olyan üzeneteket küld, amelyek sejtetik, hogy a bárónő állapotos volt a halála idején. Egykori szeretője és professzora, Andreas beavatja a kutatása eredményeibe, és egy olyan naplót ad neki, amely egész más színben tünteti fel, amit a történelemről és a korról tudni vélünk. A Habsburg-átok kimondatott, és voltak, akik tettek érte, hogy be is teljesedjen.

Ha valaki nagy Sisi rajongó, nem ez lesz az a regény, amit neki el kell olvasnia. Ugyan szerepel benne Erzsébet császárné is, és téma a házassága, a szépség iránti megszállottsága, vagy az, milyen anya volt, ő nagyon csak mellékalak most.

Az Átkozottak egy kellemes kis történelmi limonádé, de inkább a romantika és a szerelmi szálak azok, amelyek döntőek benne. A történelmi anyaga is nagyrészt fikció. Okosan vannak hiteles részek beemelve, amit aztán a képzelet megszínezett. Lett írva köré két történet, amelyek egy személy révén összefutottak és egy romantikus, intrikás regényt eredményeztek.

A legjobb húzása a szerzőnek a formátum volt, amit választott. A jelenben van nekünk egy bűnügy, egy szimpatikus hősnő, aki belecsöppen egy kisebb krimibe, miközben két férfi is verseng a kegyeiért. Krisztina öntudatos, két lábbal a földön álló nő, aki profin menedzseli az életét. Ő és a vele történtek adják a keretet.

Nem véletlenül keretként kezelem. A krimi, ki lopta el a holttestet és miért, nincs kifejtve. Krisztina éppen csak megérkezik Bécsbe, aztán a tettes fel is fedi magát, talán 2-3 napon belül. A nyomozásban sem kell részt vennie, nem is nagyon nyomoznak – vagy legalábbis, nem sok van belőle megírva. Inkább arra ment el az oldalszám, hogy Leon és Krisztina milyen kellemesen vacsoráznak, vagy Andreas nagyon igyekszik a régi szerelmet feléleszteni a nő és maga között.

Az is az egyik bajom, hogy nagyon könnyűnek éreztem a megoldást. Olyan James Bond gonoszt idéz, hogy a rosszfiú előáll, aztán minden tervét és indokát részletesen elmeséli. Minden eredője meg simán annyi, hogy megőrült? Ahhoz képest nagyon profin rejtőzködött az egész rendőrség elől a lelepleződése után hónapokig. Azt meg már nem is minősítem, milyen vég jut neki: vezetés közben telefonál, aztán autóbalesetet is szenved. Jaj! – duplán.

Keret azért is, mert Krisztina megkapja sorra a naplókat, amelyek elmesélik neki a múlt történéseit. Először egy olyan udvarhölgy naplója, akiről addig nem is tudott a történelem. Itt szerepel Sisi, és ehhez kapcsolódik az a novella is, ami külön jelent meg. (Megjegyzem, az nagyon semmilyen volt. A Hofburg szörnyei. Annak a rövid története, hogy a nevelője a kis Rudolfot kizavarja az esőben őrködni. A stílusa az írónő szokott, olvasmányos hangja, de nem sokat ad ehhez a történethez hozzá. Meg is beszélik ezt az esetet részletesen, itt csak az van a fiú szemszögéből is megírva.) Hangulatos, szépen hozza a Sisi legenda elemeit, és itt még nagyon el sem kell térni a történelemtől. Annyi, hogy alapozza az átok történetét és a beteljesítő ügynök karakterét.

Majd jön Mary naplója, és nagyon tetszett, hogy sikerült hangnemet is váltani. Tényleg olyan, mintha egy naiv, még szinte kislány 16-17 éves írná le a gondolatait. Nem egyszer fel is ötlött bennem, hogy mennyire gyerekes a lány, az írása is. De ilyennek kell lennie! Nem szerettem olvasni, de a hangja hihető volt nekem.

A leírtakba már annál jobban bele tudok kötni. Csak egyet emelnék ki: Mary meg van győződve róla, hogy András a gyereke apja. Kérdem én, mégis honnan: aktívan lefeküdt Rudolffal és Andrással is, és hiába próbáltak védekezni, még ma sincs tökéletes módszer, akkor meg pláne nem volt. Ahogy a férfi bele is éli magát az apaságba, miközben tudja, hogy nem kizárólagosan volt a lány szeretője… Lehet mondani, hogy a szerelem elvakít, de akkor is röhejesnek éreztem.

Ezek a naplók töltik meg a regény nagyját, és miközben szerelmi történet-félék is, hiszen András a jó külsejét használja, hogy a nők révén közel kerüljön a célpontjaihoz. Kis intrika, kis udvari élet, és kevés jellemzővel, de velősen megfogott karakterek.

Az írónő nagyon szórakoztatóan, olvasmányosan vezet végig a cselekményen. A párbeszédek és érzések dominálnak, leírás kevesebb akad és pörgetve is vannak az események.

Egy történelmi elemeket használó, nagyon könnyed kis olvasmány ez, aminél írt már bőven jobbakat is, de egy délutánra ez is bőven jó kikapcsolódás. Történelmi romantikus limonádé egy csipetnyi krimivel megfűszerezve.

R. Kelényi: Átkozottak – Mint romantikus krimi: 50% a történelmi színezet, a szerelmi szálak és a krimi is egyszerű, akadnak buta elemek benne, de kellemes limonádévá összeáll.

Szubjektíven: 60% ha belegondolok, egy szereplőt se szerettem meg, és a krimi, a történelmi romantikus részben is hiányérzeteim vannak, mégis kellemes olvasmány volt.