Középiskolai, szervezetet alapító, kamaszos, szexizmus ellen felszólaló.

Grace új a városban és új középiskolába kell mennie. A szobájában pár sort talál bevésve a falba, ami után kérdezősködni kezd. Hamarosan megismeri a kamaszlány történetét, aki korábban abban a házban élt a családjával. Lucy szürke egérke volt, akire egy buliban felfigyelt az egyik iskolai menő. Mire a lány feleszmélt, már részegen hevert egy ágyon és sorban jöttek a fiúk, akik nem értették a nemet és simán hasra fordították, amikor már nem bírták a könnyeit látni. Lucy feljelentette őket csoportos erőszakért, de nem hittek neki. A fiúk itt vannak, most is menők, Lucy és a családja elmenekült. Grace kiakad, és van két másik lány is, akiket mélyen érintenek a Grace-szel történtek. Rosina, akitől legidősebb mexikói lánygyerekként nem csak azt várják el, hogy a család éttermében dolgozzon, de neki kell vigyáznia a kisebb rokon gyerekekre is. Erin, aki autista, nem igazán érti az érzelmeket, és aki mélyen rejti, neki milyen hasonló tapasztalata volt korábban, ami miatt nekik is menekülni kellett. Alakítanak a lányoknak egy beszélgető kört, és rá akarnak jönni, mit tehetnek, hogy a lányokat is emberszámba vegyék, és ne használják ki többé őket a fiúk.

Bár az alap hasonló, nem véletlen, hogy a Moxie lett filmesítve és nem A Senkise-lányok. Mindkettőben lányok szervezkednek, mindkettőben középiskolások, és mindkettőben a lányok állnak ki azért, hogy szűnjön a szexizmus.

A legnagyobb különbséget abban látom, hogy ez a történet nyersebb és ebben több durva dolog meg is történik. A Moxie-történetében egy lányt majdnem megerőszakolnak (a filmben volt is erőszak, a regényben a lány még el tudott menekülni), a Senkise-lányok esetében van tömeges erőszak és rendszeres alkohollal való visszaélés és hozzá erőszak is. A Moxie hősnői még őriznek ártatlanságot, a Senkise-lányok sokkal sebzettebbek.

A Moxie jópofa és ötletes is igyekezett lenni, és nem estek át a ló túloldalára. Ott voltak rendes fiúk is, és nem a férfiak ellen hirdettek háborút, csak le akarták metszeni az olyan hajtásokat, mint a focistákkal kivételezés, a lányok tapogatása és a szexista listák. A Senkise-lányok háborúba indulnak egységesen a fiúk ellen. Ők pl. szexmegvonással harcolnak. Az tetszett, amikor más hangok is jönnek, és van olyan lány, aki ki is mondja, hogy ezzel a fiúk szintjére süllyednek és igazi változást nem érnek el – és elkeserítő, hogy mégis arra jutnak, ez a legjobb eszköz, amivel védhetik magukat.

A szexualitás különben is sokféleképpen és mélyen téma a regényben. Nem csak a kiemelt szereplők kapcsán, és nem is övék az érdekes esetek. Erin egy traumával küzd, de érdekes, mennyire rá tud mutatni vele a szerző, hogy egyes betegségek milyen sérülékennyé teszik az embert ilyen téren. Rosina a családi elvárásokkal viaskodik, miközben egy lány tetszik meg neki. De van itt olyan lány, akit ribancnak tartanak, és hagyja is, tegyék csak, amit akarnak a testével, mert már maga sem hiszi, hogy több járna neki. Van itt olyan lány, aki pasifaló és most először figyel fel valakire, aki jelenthetne is valamit. Van pompon lány, akinek elege van abból, hogy csak a testét veszik észre belőle. Van olyan kocka, aki bármit megadna, ha valaki a nőt is meglátná benne. Van egy fiú, aki belül lánynak érzi magát. Akár kis bevágásokkal is megvillannak esetek, lányok találkozása a szexualitással. Széles a paletta, és talán nagyon ebbe az irányba megy el a sztori. Megmutatni, mi minden lehetséges. Ha valahol érdekes is, a bevágásos technika tetszett is, nekem egysíkúvá tette a történetet.

A témája miatt fontos, de ha választani kellene, nekem a Moxie vonala jobban bejött.

Reed: A Senkise-lányok – Mint ifjúsági: 60% fontos téma, jó szerkesztés – de a téma nagyon egysíkú és a cselekmény rovására megy a széles merítése az eseteknek.

Szubjektíven: 45% pont a főszereplők története érdekelt kevésbé, és számomra egysíkú is.