Nyomozós, kukkolók elől menekülő, családi titkos.

Zoe átlagos életet él: neveli a két gyerekét, próbál baráti kapcsolatban maradni a volt férjével és eljár dolgozni. Egy napon azonban felfigyel egy hirdetésre: saját magát látja egy randi oldalon. Noha nem adott fel hirdetést. Másnap újabb kép és szám az újságban, egy másik nővel. Hamarosan azt is észreveszi, hogy ezek a nők bűntények áldozatai lettek: megerőszakolták vagy megölték őket. Őt is, mintha valaki követné. Gyanakodni kezd, bár még maga sem érti igazán, mi folyik itt. A rendőrséghez fordul segítségért. Az esettel Kelly Swift rendőrnő kezd el foglalkozni, akinek szívügyei a nők ellen elkövetett esetek: ikertestvérét az egyetemi évek alatt megerőszakolta máig ismeretlen tettes. Így Kelly küldetésnek tekinti, hogy elkapja a veszélyes férfiakat. Ahogy egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, úgy borzadnak bele, üzleti alapon milyen bűntény folyt mindenki orra előtt.

A krimikből már megtanulhattuk, hogy a rutinok mennyire veszélyesek. Áldozattá tesznek: ha valaki kicsit is kiismeri őket, máris könnyedén árthat nekünk. Ezzel az alapgondolattal játszik el Clare Mackintosh is, miközben valami újat is talál ki a témához.

Olyan krimi bőven akad, amelyben valakit elrabolnak és kiárusítanak. Olyan történetek, amelyben a modern technika tette az áldozatot sebezhetővé. Az eszközei alapján találtak rá, vagy éppen olyan névtelenséget biztosított egy chat, egy oldal, amellyel csapdába csalhatták a kiszemeltet és alig maradt nyom utánuk.

Clare Mackintosh ötletének azt érzem, hogy az ő történetében a tett elsőre nem is bűnügy. A minden mögött álló személy nem rabol el senkit, nem tesz semmi illegális dolgot. Simán figyeli az embereket és a megfigyelteket árusítja: mondhatni, elvégzi a sorozatgyilkosok házifeladatát. Persze, logikus, hogy aki ilyesmit akar venni, az nagy valószínűséggel valami rosszban sántikál. De nem vagyok benne biztos, hogy ennyiért bíróság elé lehetne vinni az adatárust. A fotózás miatt, talán, de nem vagyok benne biztos. Bűnsegédletért? Passz. Nem ő ölt, nem ő erőszakolt, senkit nem is buzdított ilyesmire. Nem is tudja, mit tettek. Azt mondta meg, ki mikor merre jár.

Abba belegondolni, hogy ez mennyire elképzelhető ötlet, és valóban ennyire sérülékenyek vagyunk a szokásainkkal, ez teszi borzongatóvá a sztorit. Ez adja a fenyegetettséget, amit az olvasó is át tud érezni.

A történet két elbeszélő között váltakozik: Zoe, aki fenyegetve érzi magát és próbál rájönni, mi folyik körötte. Megvannak a maga titkai és kisebb bűnei, de pont azért lehet ő a hős, mert átlagos, mindennapi nő. Vele azt üzeni a szerző, hogy bárki találhatja magát ilyen helyzetben. Valós veszélyérzetet kelt vele. Kedvelhető, mert nyomozni kezd, mert szereti a gyerekeit és nem hagyja csak úgy történni a dolgokat.

Kelly pedig a megszállott nyomozó, akinek ez a legfőbb jellemvonása. Itt ő a nagybetűs rendőr, és mást nagyon nem is tudok elmondani róla. Kell a történetbe, ő nyomoz és vezeti a krimis oldalt, de kevésbé élő karakter, mint Zoe a családjával.

Egy-egy rövid fejezetre pedig a már emlegetett útvonal árus kapja meg a szót. Azok a legjobb fejezetek, bármilyen rövidek és sejtelmesek – talán éppen azért. Csalódás is volt, amikor megtudtuk, ki ő. Mi az indoka. Kicsit úgy éreztem, hogy a szerző csak kiválasztott egy addig néha feltűnő mellékszereplőt és kreált neki egy indokot. Ugyan a végére ezzel kapcsolatban jut még egy csavar, és az már jobban ül, hihetőbb – valahol még azt is díjaztam, hogy szerintem van benne egy elszólás. Amikor Zoe szembesíti a tettest első körben, akkor érdemes figyelni, mit is mond pontosan a nőnek. Az mutatja, hogy azért nem csak egy random szereplő ő, hanem cél van azzal, hogy ő az.

Plusz, megadja a horrorfilmek klasszikus végét is. Áldozatunk azt hiszi, győzött és már minden rendben lesz, pedig tudhatnánk, hogy az ilyen alakok mindig visszatérnek. Ez ad neki egy plusz, fenyegető záró akkordot, ami akkor is működik, ha már több regényben is olvastam hasonlót.

Olvasmányos, női darab, amit a nők elleni erőszak témája is aktuálissá tesz. Jobban bejön ez a fajta női thriller, mint a családi erőszakot körbejáró sztorik.

Mackintosh: Látlak – Mint thriller: 70% jó alapötlet, fenyegető légkör és olyan szereplők, akik átlagosságukkal válnak érdekes szereplővé.

Szubjektíven: 65% a beékelt fejezetek az elkövetőtől hangulatosak, fenyegetőek – a többi rész rutinosabb, kényelmesebb – a végén is merengek még.