Küldetést teljesítő, személyiségfejlesztő, humoros.

Hercules kiállta a próbát, megmentette a világot. A szülei tárt karokkal fogadják és megnyílik előtte az Olümposz: isten lehet. A fiatalember azonban vissza akarja utasítani: szívesebben maradna Meg mellett a Földön halandóként. Zeusz nem engedélyezi, és hallani sem akar arról, hogy Hercules tartsa a kapcsolatot az emberlánnyal. Héra az, aki látja, hogy a fia mennyire kötődik a lányhoz, így kiutat ajánl. Ha Megara be tudja bizonyítani, hogy méltó, segít neki istennővé válni és nem kell elválnia a szerelmétől. Meg rááll a próbára, bár tele van bizonytalansággal. Valóban szerelmes Herculesbe és vele akar lenni örökké? Milyen isten lenne belőle? A feladat sem könnyű – annak a férfinak a feleségét kell megmentenie, aki összetörte a szívét és aki miatt elvesztette a lelkét. Szembe tud nézni a múltja titkaival és Hadésszal, akinek szintén van egy titka?

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Van ebben a regényben, amit jó ötletnek tartok és kellemesen merít a görög mitológiából, míg más szálakkal nagyon összevesztem benne.

Az alap, hogy a Disney mesében lesz egy alapvető változás. Itt Hercules isten marad és Megnek kell istennővé válnia, ha együtt akarnak maradni. Így indul egy kaland és nagyon hamar egy nagyon lányos regényben találjuk magunkat.

Eltúlzottnak éreztem, ahogy Calonita bizalmatlanná teszi a hősnőjét. Az anyja arra nevelte, hogy álljon meg a saját lábán és ne bízzon a férfiakban. Ehhez hozzájön saját rossz tapasztalata, és az agyamra ment, ahogy Meg viselkedik és gondolkodik. Egyik percben bármit megtenne a Csodafickóért, a másikban olyat szól be neki, hogy csoda, Hercules kitart mellette. Nagyon bizonytalan, nagyon gyötrődő és túlírt ez a dilemma a lányban. Nem is simán az, hogy bizalmatlan, de azon is folyton mereng, hogy egyáltalán szerelmes-e. Általában meggondolatlanul tesz vagy mond valamit, aztán egy fejezeten át maga alatt van, hogy ezt miért kellett. Nagyon nem bírtam ezt a viselkedést.

Kettes gondom: az exe. Aigeusz tényleg szerepel a görög mitológiában, csak ott nem athéni zenész, hanem király volt. Itt kislánya van, Cassia, akiből felnőve nagy hős lehet. (Megjegyzem, akad görög hősnő a mitológiában, de pont nem ezen a néven.) Aigeusz gyermekéből az eredetiben is hős lett, csak ott fiú volt és a Thészeusz névre hallgatott. A feleség neve meg Katerina – végig azt vártam, hogy kiderül az orosz vagy német származása, mert nem éppen görög hangzású a neve…

Meseregény, már az eredeti Disney mese is bőven csúsztatott, így tudom, hogy nem kellene ennyire komolyan venni és az eltéréseket vadászni, de akkor is irritált.

Még, ha értem is, hogy lesz ez kislányoknak kalandos mese. Hiszen a végére az arany középútig jut el Megara: továbbra is önálló és tevékeny nő, de már tud bízni és segítséget kérni is. Szerelmet tud vallani, de nem rohannak az oltár elé elvakultan. Vagyis, bőven akad a személyében üzenet a mai kislányoknak.

A mese alakjait is szépen felsorakoztatja és igyekszik az egyéniségüket is megtartani. Hercules esetében mondjuk nem tetszettek a felbukkanások, azok nagyon olyan érzetet keltettek bennem, hogy a cselekményt nem viszik előre, csak kell valami, hogy ő is szerepeljen a regényben, ha már a mesében főszereplő volt és Meg párja is ő.

Ami viszont tetszett: Hádész visszatérése és a valódi mitológia felé közelítés. Calonita jópofán dolgozta bele a történetbe Perszephoné meséjét és ebben megvolt az ötletesség és érzelem, a mese, amit Meg történetéből hiányoltam. Más kicsit, mint a mítosz, de az esszenciája egyezik és tetszett az üzenete is.

A Sorsfordító történetek lényegét őrzi, nem rossz igazából, de nem is olyan ötletes, mint lehetne.

Calonita: Bírnod kell a célig – Mint ifjúsági: 70% a mesét másként viszi tovább, ötletesen merít az igazi mitológiából is, miközben modern üzenetet tesz bele és sok lelki gyötrődést.

Szubjektíven: 50% Meg lelki gyötrődése nagyon nem tetszett, a mitológiai eltérések is tudtak zavarni, de a Perszephoné-szál tetszett.