Viszonyos, múlt bűnéért vezeklő, családot összetartani próbáló.

Poppy Page élete első ránézésre teljesen idillikus és boldog. A férje megbízható és jó ember, egy fogorvos. A cége jól megy, egyre jobb neve van, mint színészek ügynöke. A két lánya helyes teremtés, az egyik tiszta apja, a másik magára emlékezteti. Az anyósa meg egy angyal, aki sikeresen pótolta az anyja hiányát a szívében. A felszín alatt azonban akadnak gondok: Stuart jó ember, de már inkább csak barátok, mint szerelmesek. Poppy bele sem mer gondolni, mikor feküdtek le egymással utoljára. A lányok lassan kirepülnek. A cég ugyan jól megy, de azért választotta ezt az utat, mert a színésznői álmait nem tudta megvalósítani. Egy fogadáson újra látja első nagy szerelmét, Matthew-t, aki egy kis ideig nagyon ismert színész is volt. Flörtölnek, és Poppy, aki eddig hű asszony volt, egy veszélyes útra lép. Egy hibát vét, és minden veszélybe kerül: zsarolni kezdik, és a gyilkosságig fajulnak az események.

Jane Corry thrillereit korábban szerettem, és most némi kihagyás után megint kézbe vettem egyet. Ha nagyon rövid akarok lenni, akkor nem volt meg ugyanaz az élmény, mint a korábbi regényeknél. Ennél valami vérfagyasztóbb, izgalmasabb kellett volna nekem.

Megvan a romantikus regények azon típusa, amit úgy igyekeznek feldobni és kicsit történelmivé tenni, hogy két idősíkon haladunk egyszerre? Mert pl. az unoka megtalálja a nagyi naplóját, amiben van egy rejtély meg egy szerelem, amit a jelenben felderít egy jóképű férfi mellett, akibe a végére bele is szeret? Jane Corry most valami hasonlót játszik el, csak thriller keretek között.

Egyrészt, van a jelen története, amelyben Poppy félrelép és a következmények egyre jobban fenyegetik. Hiszen az egykori szerelme, aki visszatért az életébe, nem egy jó ember és megvannak a maga céljai. Corry nagyon női regényesen fogja meg, ahogy Poppy egyre inkább kétségbe esik és egyre kevesebb esélye van olyan megoldást találni, amellyel nem okoz fájdalmat a családjának. Közben ugyan van egy-egy beékelés, amelyből kiderül, hogy gyilkosság fog történni és Poppy is érintett, de ezek annyira homályosak, hogy inkább csak a hatást fokozzák: tudjuk, hogy nem lesz jó vége az esetnek. A feszültség nő, csak éppen annyira női regényes az egész keret, hogy nem tudott megfogni.

Másrészt viszont Poppy anyósának leveleit olvashatjuk, amely emlékeztet egy naplóra. Ebben el van mondva az, amit a nő észlelt a menye körül zajló eseményekből és elmeséli a saját múltját, amiben szintén volt egy botlás. Ez még inkább női regényes, mint Poppy szála. Mert Betty története tulajdonképpen miről is szól? Egy fiatal lányról, aki beleugrott egy házasságba, a férfiról viszont kiderült, hogy erőszakos és zsarnokoskodó. Nagyon közel áll az egész a családon belüli erőszakot bemutató női thrillerekhez, csak Jock nem megy el annyira messze, mint az ilyen regényekben a férjek szoktak. Van bűn, van elnyomás, de nincs bűntény. Ennek ellenére mégis, ez a szál kötött le jobban.

Betty szimpatikusabb volt nekem, mint Poppy. Egyre nehezebben tudok együttérezni az olyan női szereplőkkel, akiknek megvan mindenük, mégis nyavalyognak és belemennek rossz dolgokba. Mi Poppy baja? Hogy a férje egy ideje nem feküdt le vele – így hagyja, hogy Matthew megbolondítsa és ágyba csalja. Nem lett volna egyszerűbb rákérdezni a férjétől, hogy mi van vele? A végén, amikor már mindenen túl vannak, képesek beszélni és megoldani a gondjaikat. Olyan fárasztó, amikor az ügy mögött kommunikációs rövidzárlat van… Betty történetében súlyosabb problémák vannak, és Betty mégsem megy el addig, mint Poppy. Roppantul rühellem a házasságtörő szereplőket, így néha bizony azért drukkoltam, hogy Poppy fizessen csak meg a hibájáért, pláne, hogy magának még bonyolítja is a történetet.

Lélektanilag szépen össze van rakva, és a két történetet is gondosan összeérteti a szerző. Olvasmányos, fogyasztható. Csak éppen annyira a romantikus szál és a női/házassági kérdésekről szól, hogy számomra kevés volt benne a thriller.

Összességében inkább való a romantikusabb, női regényeket választó olvasóknak, mint akik egy csavaros és jól felépített thrillerre vágynak.

Corry: Hiba volt – Mint thriller: 50% A női szereplők gondosan felépítettek, lélektanban erős női regény, de a bűnügy kevés benne.

Szubjektíven: 45% Poppy eléggé ellenszenves volt nekem, ráadásul végig hiányoltam a krimit.