Világvégét megélő, túlélőkkel együttélő, nyomozós.

Jon egy konferenciára érkezett Svájcba. Mire feleszmél, egyre hihetetlenebb hírek bukkannak fel a tévében: Washingtont atomtámadás érte, és hullanak a bombák. Majd minden elszáll. Se Internet, se hírek, se kapcsolat a rokonokkal. A svájci hotel megmenekül, és mindenkinek el kell döntenie, hogyan tovább. Jon sok munkatársa a reptér felé veszi az irányt, Jon inkább megvárná, míg kimentik őket. A napok telnek, többen öngyilkosok lesznek, a megmaradtak egyre többet tudnak meg egymásról. Jon, hogy ne őrüljön meg, a krónikás szerepét ölti magára. Naplót kezd el vezetni, megörökítve a mindennapokat. Amikor a tetőn, egy tartályban egy halott kislány tetemére bukkannak, Jon kötelességének érzi, hogy kiderítse, mi történt. A többieket nem érdekli az ügy, sokkal fontosabbak az olyan kérdések, hogy honnan lesz élelmük télre. Jon pedig állhatatosan nyomoz, bármi is történjen köröttük.

Nem egy szerző írta már meg, milyenné válna a világ egy atomháború után. Még olyan sorozat is van, amelyben az apokalipszis küszöbén egy rendőr nyomozgat, mert ehhez ért és mi mást csinálna a maradék időben? Vannak jobbak, rosszabbak. Sajnos, Jameson története nagyon sok szempontból a rosszabbak közé tartozik.

Az első, hogy nagyon száraznak éreztem a szöveget. Főleg az elején, komolyan zavart az énelbeszélő stílusa. Még, ha bele is akarom látni, hogy sokkos volt, még gondolkodni se tudhatott rendesen, nemhogy írni, akkor is gyötrelmes volt, amíg megszoktam a stílusát. Az egy dolog, hogy sokat kombinál és okoskodik, de mindezt unalmasan teszi. Meg egy ponton arra is rá kell jönni, hogy bizony elég megbízhatatlan az elbeszélő. Sok mindent elhallgat, vagy, ami még jobban irritált: később jutnak eszébe fontos dolgok. Mondjuk, direkt visszaemlékezik, hogy indult minden, mi volt az első napokban. Amikor a végén aztán az is kiderül, ki mit csinált titokban, hirtelen a fejéhez: tényleg, én is láttam, hogy megjöttetek! Most, hogy mondod, valóban, erre emlékszem én is. Nagyon kényelmes utólag így elvarrni a szálakat. Mondhatni, egy egészen más, addig láthatatlan szálat lehet beszőni a korábbiakba, de az ilyen húzások idegesítenek, itt is.

Nem kedveltem meg a szereplőket. Pontosan nem tudom, mit vártam. Talán egy tevékeny valakit, aki összefogná őket és lenne egy terve? Egy vezért? Mert az nem volt. A főszereplő, Jon nem véletlenül krónikás szerepet vesz fel. Amikor pl. ki kell menni ellátmányért, akkor is azon megy a harc, hogyan húzzák ki magukat a feladat elől.

Kriminek se működött a regény. Eleve nagy az érdektelenség és nagyon érezni, hogy Jon is csak el akarja ütni valamivel az idejét. Nem tudják ki volt a kislány, mikor került a tartályba, nincs egyetlen ismert tényező sem, csak elméletek legfeljebb. A végére ugyan ez a gyilkosság is megoldódik, de pont azon a módon, amit ki nem állhatok. A gyilkos elkezd beszélni és mindent megtudunk tőle. Különben nem jöttek volna rá, és amilyen lett a világuk, nem is érdekelt volna senkit. Egy ponton még Jon is azt mondja, hogy semmi értelme az egész nyomozásának.

Végül, ami leginkább érdekelt, milyen lett az új világ? Jameson nagyon kis részeket oszt meg belőle, és egyes kérdésekre választ sem kaptam. Pl. a város közösség. Még nyugtalankodnak is a szereplők, hogy mit jelenthet az, hogy hasznára válni a közösségnek. De nem tudjuk meg. Vannak utalások elvadult elemekre, kicsit a világ változását is megismerik az újra elinduló netről és a máshol levők üzeneteiből, de ennyi. Nagyon kényelmes megoldásnak érzem, amire rátalálnak a hotel túlélői – szinte, mint egy nyertes lottószelvény.

Gonosz tőlem, de a végén legalább az a káröröm megvolt, hogy hiába mondogatta a doktornő Jonnak, hogy nézesse meg a fogát, vagy baj lesz. Nem nézette meg. Meg is kapta a jutalmát.

Sokkal jobbat vártam. Egy-egy jobb jelenet akad benne, de összességében se kriminek, se sci-finek nem tetszett.

Jameson: Az utolsók – Mint krimi/sci-fi: 40% van benne ötlet és egyes elemeket el is kezd kibontani, de nagyon unalmas, lassú és még a történet szereplői szerint is érdektelen a nyomozás.

Szubjektíven: 20% csak egy-egy jelenet sikerült jól, különben vontatott és se a világot nem építi fel logikusan, se a nyomozás nem izgalmas.