Hatalmi harcos, menekülő, nyomozó, jövőbeli.

A birodalom legfontosabb alapanyaga a Fűszer, amely egyetlen helyen lelhető fel a világon. Az Arrakis sivatagi bolygóján, ahol vademberek rejtőzködnek és hatalmas, sivatagi férgek nehezítik a kitermelést. A bolygót nemrég testvérétől elszedő Vladimir Harkonnen báró kemény kézzel növelné a termelést, míg a papnők rendje is terveket sző vele – a rég előkészített DNS-manipuláció a végéhez közeledik, a következő lépés egy lány a báró véréből. Közben a báró unokaöccse egy fiatal fiúra vadászik, aki részben saját ügyességének, részben egy segítő kéznek túléli a vadászatot és új cél felé indulhat, az Atreides-ház felé. A császár is többet akar tudni az Arrakisról, és egy tudóst küld vizsgálódni. Nem is sejti, hogy örököse és annak tanácsadója már lépéseket is tett azért, hogy belátható időn belül új császár üljön a trónra. Az Atreides-ház örököse, Leto pedig a gépbolygóra indul tanulni, ahol egy összeesküvés nyomaira bukkan.

A klasszikusok nem kerülik el a sorsukat. Most megint beindult a Dűne körül a hype, nem meglepő módon jönnek is szépen sorra a különféle kiadványok. Elkezdte a Gabo a regényeket újra megjelentetni, talán már filmes borítóval is kapható az első kötet. Jött ki előzményregény, és itt a képregény is.

Ahogy a cím árulkodik, a történet kiemelt családjával foglalkozunk, de még nem Paul a főszereplő, hanem annak apja, Leto kezdi meg a tanulóéveit. De nem ez az egyetlen szál a képregényben, inkább csak egyike a sok egyenrangú történetnek.

Sokféle történetet kapunk így: a fővárosban merénylet van folyamatban a császár ellen, és már most feltűnő, hogy a tanácsadójának milyen hatalma van a leendő császár felett. Amit ő sugall, azt csinálják. Ez egy kis politikai, hatalmi harcos, kivárós rész. Ott van a Bene Gesserit, akik már majdnem elérték a genetikai célt és már csak pár generáció van vissza a várt örökösig. Ők is zsarolnak a céljuk érdekében, bár ez messze más játszma, mint a császári udvarban… Van itt embervadászat, kamaszos barátkozás és zűrbe kerülős is. De van sivatagi harc, megjelenik a féreg is. Nem unalmas, sőt.

Csak éppen végig olyan érzésem volt, hogy tudnom kellene már most, hogy miből mi fog majd következni. Ez a Dűne előzménye, és már mozgásban vannak a szálak, amelyek annak a történetnek a világát teremtik majd meg. Mivel a Dűnét még nem olvastam, addig meg a filmet se nézem meg – bár a régebbi verziót gyerekként láttam, kevés emlékem maradt meg belőle – így marad az érzés, hogy tudnom kellene több mindent.

Jó, egyetlen szálat lenyomoztam annyira, hogy van elméletem, itt hol tartunk ahhoz képest. Arra rákerestem, mi az a Kwisatz Haderach, amiért a papnők annyit dolgoznak. Hogy rájöjjek, ki és nem mi. Úgyhogy szerintem a kislány, aki itt fogan meg egy Harkonnen báró véréből, szerintem Jessica lesz, Paul anyja.

Mivel képregény, kérdés, milyenek a rajzai? Nálam az elmegy kategória. Nem kifejezetten szép, de nem is ronda. Az emberek normálisan rajzoltak és megkülönböztethetőek egymástól, a bolygóknak is készítettek sajátos jegyeket, és ránézésre meg lehet mondani, melyik melyik.

Arra különben remekül megfelel a képregény, hogy rákapasson eme sci-fi világra. Már elő is szedtem a polcról a Dűne-kötetem, nem kellene tovább csak porfogónak tartanom.

Herbert & Anderson: Dűne – Atreides-ház 1. – Mint képregény: 75% korrekten néz ki, változatos a cselekmény és sok szereplőt mozgat.

Szubjektíven: 65% a történet tetszett, de nagyon zavar, hogy úgy érzem, többet kellene értenem belőle.