Fülszöveg: 

Az ifjú Leto apja halála után az Atreides-ház fejévé lép el, Duncan Idaho pedig elindul az úton, melynek végén Leto fegyvermestere lesz. A Harkonnen báró azonban nem vesztegeti az idejét, és lecsap az ifjú hercegre. A Harkonnenek és Atreidesek közti több évszázados viszály új fejezetéhez ér.

Shaddam koronaherceg eközben apja örökébe lép a trónon, és Pardot Kynes, akit a fremenek immár prófétának tartanak, tovább dolgozik azon, hogy a sivatagbolygót oázissá változtassa.

Szerintem: 

Egy továbbra is ármányos, játszmákkal

teli történetet kapunk. Korrekt darabja a sorozatnak, könnyeden hozza a szokott szintet.

A látványvilága egy az egyben egyezik a korábbiakkal. Megvan vizuálisan is az egyes családokra jellemző külső, ruházat és jelképek. Ugyanezt az egyedi világot, megismerhetőséget a különféle bolygók is megkapták. Szerettem is, ha valahol kinyitottam, ránézésre meg lehetett mondani, melyik szereplő szálán és melyik bolygón járunk. Talán annyira nem lett szép a képregény, de elmegy és a felismerhetősége a javára válik.

A történet több szálon van vezetve, és hiába Leto a főszereplő, a sok más szereplő és helyszín miatt ez annyira nem feltűnő. Leginkább abban fogható meg, hogy a többiek ármányai és lépései mind valamiképpen vezetnek majd az Atreides-ház és majd Paul felé. Önmagában is megvan a kalandossága, és okos, ahogy a különféle karakterek szövik a maguk terveit. Mivel az apja elhunyt, Leto már ebben a közegben kell, hogy boldoguljon.
Sokféle kalandot is kapott, ahhoz képest, hogy ez a rövidebb képregények közé tartozik. Űrcsatától kezdve politikai állásfoglaláson keresztül nem sejtett szövetséges és ellenség is van a történetben.

Leto jelleme határozottan szilárdul, és jól hozza a kötet, hogy miképpen lesz belőle az a bölcs, mások jobb életéért is dolgozó herceg, akinek a klasszikus könyvből megismertük. Ő a Caladan hercege, és jól is áll neki az a közeg. Minél többet tudok meg arról, hogyan éltek ott, és milyen világ volt, annál jobban sajnálom, hogy mi lesz később.

A konfliktusrendszere összetett, és talán ehhez hasznos, ha valaki ismeri, hogy mi lesz később. Akkor átlátható, hogy ki kivel és miért szövetkezik, illetve hova vezetnek az események, amelyeket most hoztak mozgásba. Vannak az egész birodalom sorsára kiható játszmák, de az egyéni életek meghatározó ellentétek és szövetségek is szerepelnek a történetben.

Újfent kedvet kaptam a Dűne-regényekhez, mert ebben a történetben még annyira benne van a remény, és az esély egy jobb végre. Kár is, hogy egyből letör, hogy tudom, mi lesz az Atreides hercegek sorsa…