Állatot mentő, biciklivel világot járó, jótékonykodásba fogó.

Dean Nicholson mindig is kicsit a család lázadója volt. Amikor felmerült az ötlet, hogy körbe is tekerhetné a Földet, bele is vágott a kalandba. Létrehozott egy csoportot, kicsit hirdették magukat és elindult. Éppen a Balkánon tekert, amikor egy elhagyatott és kicsi cicára figyelt fel. Nem volt szíve otthagyni a semmi közepén, magához vette és orvoshoz ment vele, ha ehhez át is kellett csempésznie a kicsit a határon. Gyorsan eldőlt, hogy menhelyre sem adja be, inkább beadatja neki az oltásokat és elkészítteti a macskának az útlevelet, hogy vele tarthasson az útján. A cica a Nala nevet kapja és Dean útjának részévé válik. Saját hely a biciklin, a gazdi vállán. A kikerülő fotók és videók pedig nagyon hamar meghozzák a hírnevet a párosnak. Dean ráérez arra is, hogy ezzel a népszerűséggel segíteni is tud. Az élet azonban mindig képes átírni a terveket. Dean és Nala India felé vették volna az irányt, de egy Kínában terjedő vírus miatt megkezdődtek a lezárások.

Divatja van annak, hogy egy-egy állat netes karriert fut be és a gazdi aztán könyvet is ír különleges állatáról. Nálunk sem ismeretlen a téma, elég csak Erzsi vagy Demény nevét ide írnom, igaz?

Dean Nicholson kötete is szépen illik ebbe a sorba. Azzal lehet kicsit több, hogy az eleve érdekes, amit Dean bevállalt a macskától függetlenül. Kerékpárral a világ körül. A források kicsik, és menet közben kell előteremtenie a pénzt is. Ez az a része, amivel engem igazán meg tudott fogni. Azt nem lehet jól elkapni, hogy milyen természeti csodákat látott, arra ott van a netes felület és a képek. Viszont azt jól meg lehet írni, hogy miért és hogyan vállalt csónakos csoportokat a nyáron, hogy a megkeresett pénzből tekerhessen tovább ősszel.

Valahol ez nagyon bátor dolog. Bár a mai világ alkalmas arra, hogy minimális eszközökkel az ember nekiinduljon, azért nem sokan csinálnák a szerző után egy ilyen túrát. A kényelemhez szoktatott énem szinte borzad is, ahogy magam elé képzeltem, ahogy sátort állít, vagy alkalmi szállókban tölt el egy-egy éjszakát.

Azt nem állítanám, hogy a szerzőt nagyon megismertem a történetből. Az állatszeretete és a kitartása imponáló, de nem tudtam meg, ki az a Dean Nicholson. Talán nem is véletlen, hogy a cím is Nalát emeli ki. Végig az a fontos, hogy a macska mit hogyan él meg és Dean figyelme rá összpontosul. Mondjuk, engem érdekelt volna a túra, a meglátogatott helyszínek jobban is, de akkor az már egy más könyv lenne.

Rengeteg az érzékenyítés a kötetben. Csak ismételni tudom magam, mert ebben a történetben is megtaláltam azt, hogy az ember borzalmas lény, és az állatok – még a házi állatok is szenvednek miattunk. Ki az, aki kidob az út mellé egy újszülött állatot? Vagy egy kiöregedett kedvencet? El sem akarom ezeket képzelni. Hiába vannak olyanok, akiket Dean is bemutat, akik segítenek és akik próbálnak tenni, ez egy szélmalomharc. És a kötet sem lesz segítség, mert eleve az olvas el egy ilyen könyvet, aki nem fogja az állatát egy árokba hajítani.

Érdekes azért is a könyv, mert az út végét a COVID jelentette. Azt már Dean szemszögéből láthattuk, nem Nalára koncentrálva, hogy mit jelentett ez egy ilyen vállalkozásra nézve. Hogy zárulnak a falak körénk, ahogy még mindig élünk.

Nem hivatásos író munkája, de van benne igyekezet és sejteni merek egy szellemírót is. Gondosan van szerkesztve, átgondolt és kellemes könyv. Még akkor is pozitív és jó az üzenete, amikor fájdalmas témákat érint.

Nicholson: Nala, a mentett cica – Mint memoár: 55% egy témára van kihegyezve, és az Nala. Állatbarát, kedves könyv, de több is tudott volna lenni.

Szubjektíven: 45% bár szerettem az állatmentő hangulatot, nekem kevés volt a történet. Hol vannak a kalandok?