Válást feldolgozó, kapcsolatot építeni próbáló, apa – lányos.

Alexa táncosnak tanul, éppen egy bécsi versenyre készül. Az apjával kapcsolatos érzéseit igyekszik egy koreográfiába belesűríteni, miközben a tanára igyekszik rávenni, hogy többet adjon át a közönségnek. A lány ekkor kapja kézhez apja évekkel korábbi terápiájának anyagát. A válásakor kellett Bálintnak szalagra mondani az érzéseit, gondolatait, és ezt küldte most el a lányának. Alexa régen eltávolodott és leginkább harag van benne. Nem érti, mi történt gyerekkorában, hova lett az életéből az apja. A szalagokat sem akarja meghallgatni. Az anyja verzióját ismeri, aki felnevelte és vele volt mindig, neki ez elég is. Ám a kíváncsiság erősebb: barátnőjének megengedi, hogy minden felvételt meghallgasson. Ő maga is egy-egy részre rászánja magát, és lassanként egy más történet is kibontakozik, mint amit ő ismert eddig.

Most felmerült bennem, mit olvastam eddig Kalapos Évától. A DAC sorozatot, a Masszát – vagyis, az ifjúsági könyveit. Bár, ha belegondolok az F mint is ki van már pipálva az olvasólistámon. Nem mintha sokra mennék a hasonlítgatással, mert ez a könyv megint valami más. Ami különben jó dolog, egy újabb szín.

Már a könyvvel való első találkozás feladta a leckét. A borító. A cím. El kellett olvasni, hogy valamennyire megértsem őket. A történetben fontos elem a Bambi, amely felolvasott meseként a lány egyik születésnapi ajándéka volt, és máig kísérti Alexát. Azt is jól leképezi, hogy alakult ki a kommunikációs szakadék apa és lánya között. Hogyan lesz egy kedves ötlet rémálmok okozójává és feszültségforrássá. Azt nem akarom bele látni, már nagyon belemagyarázásnak érezném, ha Bambi és az apja, valamint Alexa és Bálint kapcsolata közé húznék párhuzamokat. (Bambit is az anyja nevelte, már ameddig élt.)

A cím. Egyes számban teljesen tiszta lenne. Alexa most kap arra lehetőséget, hogy megfejtse és megértse az apját. Ki volt Ő? Azzal, hogy többes számba lett helyezve, már érzek benne egy általánosítást és birizgálja az agyam, hogy milyen irányba általánosítsak. Ezek voltak az apák. Melyik korosztály apái? Vagy keressem azokat az általános pontokat, amelyek minden apára jellemzőek? De vannak egyáltalán olyanok?

Egy könyv jóságát jelzi, ha valamit elindít bennem és elkezdem rákapcsolni a saját életem és érzéseim. Miközben olvastam Alexa és Bálint történetét, bennem is lepörgött, hogy én mennyit és miről beszélek az apámmal. Az én szüleim nem váltak el, de az én apám is rengeteget dolgozik máig, és nem egy szófukar alkat. Megvolt az a kapocs, amiért nagyon át tudtam élni a szereplők világát, ha nem is pont olyan, mint az enyém.

Haragudni szoktam az olyan regényekre, amikor minden konfliktus mű és egy kommunikációs elcsúszás van minden mögött. Kalapos Éva most azonban sokkal összetettebb helyzetet írt le, és kifejezetten élveztem is szétszedni a történetet apa és lánya szemszögéből is. Bálint volt az, akivel jobban azonosulni tudtam annak ellenére, hogy a saját életemben én a lány vagyok, nem az apa. Talán azért is, mert sajnáltam. Jó ember, jót akar, szereti a családját és többszörösen hátrányos helyzetbe kerül a jósága, de a kommunikációs gondjai miatt is. Nehezen beszél, és ehhez bátortalanság is párosul. Barbara, a neje viszont gond nélkül mondja a magáét. Abban is különbség van, hogy mit mondanak a gyereknek. A kis Alexa az apjától soha semmi rosszat nem hallott az anyjára, pedig Bara nagyon gyakran keresztbe tett a férfinak. Bálint hagyja, szenved, de nem tesz ellene. Ennyiben az ő hibája, hogy Alexa az anyjához kezd el húzni és az apja lesz a rosszfiú. A lány nem ismeri az apja oldalát, mert ő nem beszél, az anyja meg a saját történetét mondja, és sok a torzítás, elhallgatás. Lenne jobb út? Az sem tenne jót, ha egymásnak esnének a szülők. Bálint így feláldozza magát a lánya békéjéért, és csak a felvételek vannak egy esélyként, hogy Alexa legalább felnőttként lássa azt is, amit ő élt meg.

A sok kis torzulás összeadódik és előáll a jelen helyzete. Hosszan lehetne sorolni, mi és hogyan volt. A lakás: a lánynak sérelem, hogy az apja kényelmesen és egyedül élt egy nagy családi házban, míg neki és az anyjának egy kis panelben kellett meglenni. Azt nem tudja, hogy Bálint nekik szánta a házat, Bara viszont visszautasította és ő ragaszkodott a panelhez. A lánynak sérelem, hogy az apja sorra lemondta a közös programokat és nem is lettek bepótolva. Azt már nem őrzi az agya, hogy az anyja mindig akkor lett rosszul vagy volt valami közös dolguk, ami miatt Bálint nem jöhetett. Azt Bara nem reklámozta, hogy tolta el mindig az apás napokat és hogyan hagyta, hogy a kislány az apját utálja élte.

Valahogy sokkal jobban fájtak nekem Bara húzásai, mint Bálintnak. Aki túl szelíd és naiv, és szerintem ez élhetetlenné tesz egy embert. Én nagyon hamar úgy láttam, hogy Bálint Bara áldozata apaként. El is jutottam hamar oda, hogy én az anya alakját kezdtem el utálni és nem érteni. Alexa hogyhogy nem érzi, azt a majomszeretetet, amivel az anyja kisajátítja, még ma is? A legjobb példa, amikor össze akart költözni a barátnőjével. Bara azt akarta, hogy maradjanak az ő lakásában, ha kell, hárman együtt, de Alexa ne menjen el. Nem véletlenül nem jön ki a lánya párjával, mert ő elvette tőle Alexát. Vagy, az is Barától ered, hogy Alexa nem mondta el az apjának, hogy leszbikus és barátnője van. Mert szerinte nem értené meg, megbotránkozna. Abszolút nem így éreztem a könyvből, inkább ez megint Bara húzása, amivel inkább övé a lánya, mint a volt férjéé. Hiszen Bara az, akivel meg lehet így beszélni a magánéletet is, Bálint az alapokkal sem lehet tisztában.

Bár nem egy hagyományos értelemben cselekménygazdag regény, lelki szinten sok minden történik benne és a kétféle emlék, a nézőpontok összecsapása számomra izgalmassá tette.

Bravúrosnak érzem azt is, ahogy Bálint beszédhibája az írott képben is megjelenik. Nyelvészeten annak idején az egyik legnagyobb halálom volt, amikor szemináriumon a beszédet elemeztük és azt kellett leírni, amit hallunk. Nekem ez egy nehéz feladat volt mindig is, így az ebbe beletett munkát nagyon tudtam értékelni. Pláne, hogy mindezek mellett értelmes is maradt a szöveg. Nem kellett egyszer sem megállnom azon gondolkodva, hogy mi is van leírva elém.

De azért egy rossz élményem is leírom, bármennyire is berántott a könyv és rezegtem vele. A vége. Számomra túl sok nyitott kérdés maradt, a jelenben és a múltban is. Elektronikus könyvként vettem meg, és újra letöltöttem az olvasómra, mert megfordult a fejemben, hogy nincs meg az utolsó fejezet. Aztán kénytelen voltam beletörődni, de, megvan. Csak annyira nem a történet végének érzem, hogy attól komolyan bosszús lettem. Tudom, nem életszerű, de a regényekben szeretem, amikor helyére kerülnek a dolgok és mindenki megkapja, amit érdemel. Itt nem volt meg ez az érzetem.

Érzékeny, beleélős könyv, mindezzel együtt nekem élmény volt.

Kalapos: Ezek voltak az apák – Mint lélektani: 95% idősíkok és nézőpontok ütközése, egy bonyolult élethelyzet nagyon érzékeny megjelenítése.

Szubjektíven: 75% nagyon olvastatta magát velem, de a végét még mindig nehezen emésztem.