Duplázódó, magánéleti válságos, krízist elhárító.

2021. március, egy menetrendszerinti járat minden gond nélkül megérkezik Párizsból New Yorkba. Az utasok között sokféle ember akad: Blake, a látszólag hétköznapi életet élő vállalkozó és családapa, aki titkon az egyik legjobb bérgyilkos a világon. Slimboy, a nigériai popsztár, akinek nagyon kezd felívelni a karrierje, amit igyekszik arra használni, nagyon finoman, hogy javítson hazájában a homoszexuálisok helyzetén, vagy legalább reményt nyújtson. Victor, az író, aki egy teljesen új stílusú könyvet kezd el írni, és miközben készül a könyv, egyre inkább sodródik az öngyilkosság felé. April a családjával, aki nem is sejti, hogy katona férje titkon mit művel a kislányukkal. A hónapok telnek, gyermekek fogannak és életek érnek véget. Majd júniusban ugyanaz a gép kér leszállási engedélyt, a fedélzeten ugyanazokkal az emberekkel. Csak az ő életükben nem teltek el hónapok, ugyanazok, akik a többiek márciusban voltak. Mi történt, mit lehet most tenni?

A Goncourt-díjra tavaly figyeltem fel, amikor elolvastam a Napirendet. Ez egy francia díj, minimális pénzdíjazással, évente ítélik oda egy újonc írónak, és rendszerint felteszi az irodalmi térképre a nyertest. 2020-ban Herve Le Tellier nyerte el, az Anomáliáért.

A cím nem sokat mond el előre. Olyan regény, aminek a címe utólag válik érthetővé. Egyetlen szóval megragadja a cselekmény velejét, és valóban, egy anomáliáról szól. De ahhoz el kell olvasni, hogy pontosan milyen is ez az esemény, és miben tér el a normálistól.

Kifejezetten izgalmasra sikerült a kezdés – mondjuk, a szerző eltalálta az ízlésem. Egy bérgyilkos mindennapjai, egy kis izgalom, egy kis lélektan, hogy mi is van a fejében. Aztán jön a többi szereplő is, mert Blake csak egy az utasok közül. Minden szereplő esély, hogy kicsit más zsánert próbáljon ki Le Tellier. Van itt szerelmi történet, családi dráma, ami csak szem-szájnak ingere. A regény hosszához képest talán sok is a kiemelt karakter.

Majd jön az esemény, és akkor már egyértelműen sci-fi a regény. Nem kis matematikai betéttel. Ugyanis vannak elméletek, mi történt, és ezek némelyike matekos. Mivel a cselekményt szeretem, nekem ezek a részek voltak a kevésbé érdekesek, de azért lekötött az is, hogy mi és hogyan történhetett. Ennek a kötetnek jól állt az is, hogy nincsen egyértelmű válasz. Ahogy írtam, csak elméletek vannak, és mindenki eldöntheti, neki melyik a szimpatikus. Az meg poén, ahogy lefordítják filmes idézetekre is, hogy az elnök is megértse, melyik mit is takar…

A regény második fele, az esemény után, ami már kezdett elveszteni. Az emberek karanténban, próbálják kitalálni, innen hogyan tovább. Egyedül Blake szálán van némi esemény, különben nekem kissé unalmas is volt. Az olyan személyes drámák kapnak jobban teret, amik nem tudtak érdekelni. Pl. a márciusi és júniusi anya dilemmája, aki egyedül utazott, így ott áll a két nő, akinek ugyanaz a fiú a mindene, akinek most fel kellene dolgoznia, hogy hirtelen lett egy második anyja.

Az egy fokkal érdekesebb volt, hogy milyen megoldásokat találnak ki az egyénekre. Lesz, aki új néven új életet kezd, de olyan is, aki összebarátkozik a másik énjével és ikrekként élnek tovább és még sorolhatnám. Azért mondanom se kell, hogy thriller szerető felem Blake megoldását díjazta igazán…

Kicsit agymunka, kicsit szórakoztató, vet fel komolyabb kérdéseket. Korrekt regény, ha azért teljesen nem is tetszett.

Le Tellier: Anomália – Mint sci-fi: 70% több zsánerelemmel bolondított, tudományos, de szórakoztató regény is.

Szubjektíven: 65% a vége elvesztett – a sok dráma helyett Blake izgalmasabb története kötött le, de azért értékeltem, mi mindenről igyekszik szólni.