Misztikus, illatos, trónért ármánykodó.

Rakel az édesapja mellett nőtt fel vidéken. A férfi szerény nyugdíjából éppen csak a legfontosabbakra tellett – amikor az egykori katona megbetegedett, a lányának trükköznie kellett, hogy életben tartsa a férfit. Rakel egy olyan világban született nagyon kifinomult szaglással, ahol az illatok jelentik az utat a hatalomhoz. Gyógyítani, ölni, varázsolni lehet velük. A lány mindent kockára tesz egy megmérettetésen, de kijátsszák és szolgává válik egy évtizedre. Mielőtt igazán felmérhetné, hogy mit is jelent ez rá és az apjára, egy merénylet történik, amelyben a gazdája meghal, a trón örököse pedig életveszélyesen megsérül. Egy illat mérgezte meg a herceget, és egy ősi recept lehet a menekülés kulcsa. Rakel ezt szeretné összeállítani, társa a herceg Pajzsa, a titkokat rejtő Ash lesz a küldetésen. Miközben a hozzávalókat gyűjtik, magukról és egymásról is sok mindent felfednek.

Van pár kifejezetten jó regény, ami az illatokról és azoknak a hatalmáról, erejéről szól. Süskind klasszikusa, vagy akár Réti László egy thrillere, de parfümös regények is eszembe jutnak. Az Árnyékvirág is valami hasonlóval próbálkozik, csak az illatok mellé egy kis mágiát is kever, egy kitalált világban.

Ha az összetevőket nézzük, a Freestone teremtette fantasy világ rajza egyelőre felemás. Egy nagyon kis szegletét mutatja meg annak, milyen a birodalom, a hatalmi struktúra vagy éppen az illatokkal való mágia. Alapvetően Rakel és Ash mellett járunk, akik maguk is csak egy-egy kis részét ismerik a dolgoknak. Ash ugyan a herceg mellett van, de a figyelme a fiatalember életben tartására és védelmére összpontosul, a hatalmi játszmákban nincsen benne. A saját különleges természetéről meg alig tud valamit, és igyekszik elnyomni is. Rakel ugyanígy van a mágia világával. Az orra miatt részese lesz és mondhatni, csodákra képes az illatokkal, de éppen csak ismerkedik a világgal és a nagyobb összefüggéseket még nem látja át. Mondhatni, bevezetésnek és sorozatnyitó kötetnek megfelel így, csak éppen olyan játszmák vannak rájuk hatással, amelyeket ők sem értenek, és olvasóként mi sem tudunk náluk többet. A világuk múltja, a mágia több rétege, több háttérismeret kellene, hogy igazán érteni lehessen mindent.

Maguk a szereplők sok tekintetben tipikus YA hősök. Ash fő motivációja, hogy Pajzsként mindig a hercege mellett legyen és védelmezze. Ez a fő feladata és a küldetése, amiért a magánéletét is feláldozza. Van arra utalás, hogy Ash és Nisai herceg között mélyebb szálak vannak testvériségnél és barátságnál, de a kötelességeik miatt nem engedték meg maguknak, hogy kicsit is belekóstoljanak a szerelmükbe. Rakel meg a hősnő, aki még maga sincs tisztában azzal, milyen erőket ural. Most fedezi fel magát, a képességeit és kezdődnek az érzelmi szálai bonyolódni.

Sokáig tetszett a regényben, hogy Ash és Rakel csak harcostársak, együtt vannak benne a küldetésben, de nem többek. Annyira unom, hogy kötelező jelleggel össze kell jönnie a főszereplőknek az ilyen YA történetekben! Még az is ok, ahogy elkezdenek barátkozni, és segítenek egymásnak megérteni magukkal kapcsolatban több mindent. De, amikor a semmiből bejön, hogy már gyengéd érzelmeket kezdenek egymás iránt ápolni, fogni kezdtem a fejem. Feleslegesnek éreztem kettejük között a romantikus szálakat, és Freestone nagyon furán is bánik ezzel a szerelmi szállal. Lebegteti, de nem látni, mit akar kezdeni vele. Van is, nincs is, inkább csak a sorok között lebegteti.

A szövegben sincs semmi plusz. A tipikus YA kalandos, könnyen olvasható, szórakoztató és nem akar különösebben mondani semmit vagy megragadni a szöveggel. Kikapcsolódásra megfelel.

Ha megmaradt volna csak a kalandoknál és egyre beljebb vezetett volna a világába, nekem jobban tetszett volna. De az érzelmi szálakkal nálam kisiklott és elment abba a YA irányba, ahol a szereplők szenvelegnek meg érzelmileg nem tudják eldönteni, mit kezdjenek magukkal.

Elég nagy nyitott vége van, Freestone sem titkolja, hogy sorozatnyitónak írta és direkt így hagyta magára a szereplőit a történet végén. Nem tudom, jön-e folytatás magyarul, lehet, hogy érdemes megvárni az olvasással, lesz-e, mert semmi nincs zárva és a második kötet nélkül nagyon lezáratlan a meséje.

Mint YA fantasy: 70% van ötlet a világában, kalandos is, de erőltetett a szerelmi szál és furcsán alapozza a folytatást.

Szubjektíven: 65% az elején kifejezetten tetszett, hogy a kaland és a mágia a lényeg, de ahogy behozza a magánéleti szálakat, kezd tipikus lenni.