Háborús bűnösöket kutató, igazságért küzdő, saját célt találó.

A II. világháború véget ért, de vannak, akik számára nem ért véget a harc. Ian sikeres angol újságíró volt, de képtelen írni. Helyette egy amerikai fiatalemberrel elmenekült náci bűnösök kézre kerítésén és bíróság elé állításán dolgozik. A nagy célpontja a Vadásznő, egy náci tiszt szeretője, aki maga is szívesen vadászta le a menekülő zsidókat, katonákat. A nő, aki agyonlőtte Ian még szinte kamasz testvérét, amikor megszökött a hadifogságból. Hosszú évek óta először nyomra bukkannak, és a csapat kiegészül az orosz Nyinával, az egykori orosz kitüntetett pilótanővel, Ian feleségével, aki egyben a Vadásznő egyetlen életben maradt áldozata. A hármas az Államokba követi a nyomokat, ahol Tony beépül alkalmazottként a boltba, ahol a nő nyomát találták. Összebarátkoznak a fiatal Jordannel, aki egyedül sejtette, hogy megnyerő, titokzatos német születésű mostohája valamit rejteget.

Azt se gondoltam volna, hogy egy Kate Quinn-kötet ennyire tud tetszeni nekem. Az Alice hálózata közel sem fogott meg ennyire, de A vadásznő megnyert magának.

A regény egyik trükkje, hogy nagyon színes és átfogó képet ad a korszakról. Ott vannak a háború utáni évek, de maga a világháború is megelevenedik Nyina fejezeteiben. Érint olyan témákat, mint a sztálini rendszer zsarnoksága vagy a német felejteni akarás, ahogy a náci témára átmennek az emberek sündisznóba. Politika, társadalmi berendezkedés, mindez egy kalandos és sokszínű történetben.

Minden fontos szereplőnek megvannak a maga fejezetei, amelyek másképpen tudnak izgalmasak lenni. Jordan és Anna részeiben egy modern, intelligens fiatal lány keresi az útját, miközben szörnyülködhetünk azon, hogy Anna miképpen épít magának egy élethazugságot. Nagyon durva húzásai vannak: amikor a férje halálát arra használja, hogy bostoni születésűnek tüntesse fel magát… az valami egyszerre zseniális és hátborzongató. Ebben van egy kis modern lányregényes vonal – Jordan nem akar sima háziasszony lenni, ami az elvárt lépés lenne tőle. Nőként szeretne egy olyan ágazatban karriert, amit a férfiak uralnak. A családi környezete, ami kiegészül Anna húzásaival túllép a kamaszregény kereteken, de annak a hangulatából is van benne.

Nyina a háborút adja a történetbe, a sztálini rendszert, túlélő kalandokat és itt is van egy modern vonulat. Nyina biszexuális, és egy másik pilótanővel volt szerelmi kapcsolata. Egy olyan korban, amiben ezért mehettek volna a GULAG egyik telepére vagy egyenes a kivégzőosztag elé. Érzékeny női lélekrajz ez is, de Nyina egészen más, mint Jordan. Az amerikai lány alakjába bele van szőve az amerikai álom (megélheted az álmod, csak küzdj érte), az orosz lány karcosabb, erőszakosabb, keserűbb. Talán ezért, hozzám közelebb is állt. Jordan világa, bár abban is vannak nehézségek, az övé mellett túl rózsaszín.

Tony és Ian hozzák a háborús bűnösök utáni nyomozást (krimi) és Ian részéről van egy komoly lelki vonulat is. Őt nagyon padlóra küldte, hogy megölték az öccsét, és neki belső kényszer elfogni a bűnösöket. Tony könnyed és megnyerő, Ian alapos és súlyos figura.

Ian és Nyina érdekházassága, ami most elkezd igazi lenni, romantikát is hoz a történetbe, de cseppet sem nyálasan. Ez egy olyan szerelmi történet, amit végig el tudtam hinni, ami nem rózsaszín. Finom lépései vannak, ahogy megismerik egymást, barátok és társak lesznek, elkezdenek nyitni a másik felé és maguk is kezdenek rájönni, hogy mit jelent nekik a másik.

A cselekmény mozgalmas, változatos. A szereplők gondosan megrajzoltak és bőven volt annyi fájdalom az életükben, hogy könnyen kedveljem őket, drukkoljak nekik valami jobbért. Van benne korrajz, történelem és közel hozza a korszakot.

Többet kaptam tőle, mint vártam és határozottan kellemes meglepetés volt.

Quinn: A vadásznő – Mint történelmi: 75% bár nem a történelem alakítóiról szól, jól megragadja a korszakot. Izgalmas is, jók az alakrajzai.

Szubjektíven: 90% szerettem a történetét, a sokszínűségét és a szereplőit is tudtam kedvelni.