Vámpírokkal szembenéző, titkos fegyvert kereső, utazós.
Harlan és a csapat Erdély felé tartanak. Egy vonaton vannak, és Tesla egy nyomozós, misztikus női regényt olvas. A történetet Harlan ajánlotta neki, és nem véletlenül. Az egyik szereplőben rá lehet ismerni Harlan nagyhatalmú vámpír apjára, és van benne egy titkos és rejtett fegyver, ami Harlan szerint valójában is létezhet. Azért mennek Erdélyben. Közben talán arra is választ lelnek, hogy mi történt a kötetek szerzőjével, mert nyom nélkül eltűnt az otthonából. Útjukat víziók és más kutatók nehezítik, azt a rejtélyes erőt mások is magukénak akarják tudni. Köztük Harlan nagyon is élő apja, aki megpróbálkozik azzal, hogy a maga oldalára állítsa dampyr gyermekét, még ha annak vére számára is halálos méreg.
Kezdjük talán azzal, hogy nem érezni a sorozat jelleget a köteten. Több Dampyr sorozat is van, ez a maga univerzumában emlékeim szerint a negyedik kötet, de se előzményeket, se folytatást nem igényel. Teljesen önálló sztori.
Igaz, annyit hozzá kell tenni, hogy az univerzum ismerete, ami kell hozzá. Mert nem meséli el újra, ki Harlan, Tesla vagy Kurjak. Vagy mi az a dampyr és mi jellemzi.
De nézzük a történetet! Kettő az egyben. Hiszen párhuzamosan meséli a csapat nyomozását és az erdélyi kalandokat, meg a romantikus kalandregényt, amit olvas Tesla. Azzal még poént is írtak bele, hogy Kurjak mennyire kiakad tőle, erre mindenki neki kezdi el mesélni vagy felolvasni.
Az volt a bajom, hogy igazán egyik történet se tetszett. Harlan és a csapat simán mennek egyik helyszínről a másikra és szétnéznek. A végére ugyan lesz egy kis akció, de azon nagyon érezni, hogy kötelező jelleggel már kellett a történetbe valami horror és ijesztő lény is, amit így ellenfélként be lehetett dobni.
A regény története meg valóban olyan, mint egy ponyva. Az sem segített rajta, hogy a végén valami más lehetősége is kinyílik ott. Megmagyarázni ugyan nem tudom, az idősíkok hogyan folyhatnának egybe, de nekem úgy tűnt, hogy nem kitalált szereplő a történet ír – angol majdnem szerelmespárja, párhuzamosan fut az ő történetük is, amit aztán a szerző megír. Vagy a képzelete elevenedett meg? Nekem szimpatikusabb az első verzió, ha csak egy oldal és egyetlen utalás is van erről.
A humora is felemás. Egy-egy ötlete tetszett, pl. a lovag és a náci pilóta is mutatja a másiknak a harcban szerzett keresztjét, amik meglepően hasonlóak (a lovagi kereszt és a vaskereszt). Az különben megint rejtély, hogy az a katona hogyan keveredett a való világ történetébe, de most nem ez a lényeg. A főszereplők közben csipkelődnek egymással, mellette meg vannak az ilyen plusz vizuális ötletek.
Ami azonban a legjobb a képregényben, a grafika, annak ellenére is, hogy fekete-fehér képregény. Mintha az arcok is kifejezőbbek lennének – jellemfejlődés már nincs – és az erdélyi városok pazarul sikerültek. A kedvencem egyértelműen Kolozsvár, az annyira eltalált lett, hogy valósággal láttam magam előtt az eredeti utcarészleteket. Ha azzal nem is vagyok kibékülve, hogy a román neveket használják benne.
Nem ez a legjobb Dampyr történet, maga a sztori nem is nagyon kötött le, ennek ellenére voltak emlékezetes részei. Számomra elsősorban Kolozsvár.

Boselli: Transylvania Expressz – Mint képregény: 65% szépen rajzolt, a történetében el van rejtve egy másik és humora is van.
Szubjektíven: 55% bár Kolozsvár rettenetesen tetszett benne, több kaland és vér jöhetett volna.