Nyomozós, megszállottas, szerelmi bonyodalmas.

Rita egy ideje nem mondhatni, hogy túl jól lenne a bőrében. A lány rendőrségi tanácsadó, korábban az FBI-nál volt, de most kispadra került. Nem is lenne akkora baj, ha egykori kiképzője, akivel hevesen flörtöltek is, nem fut össze az anyjával és esik vele nagy szerelembe. Így, miközben Rita legszívesebben Matt karjaiba vetné magát, néznie kell, hogy mekkora a szerelem az anyjával. Hogy valahogy lehűtse magát, alkalmi kapcsolatot keres egy hírhedt szexklubban. A véletlen úgy hozza, hogy éppen az üldözött maffiavezér helyi emberével, a bár vezetőjével sikerül ágyba zuhannia. Majd egy ügy kapcsán valami fura kő a testébe olvad, és jönnek az erotikus álmok, a fokozott vágy Matt iránt – meg a felismerés, hogy egy szexistennő belé költözött. A maffiózó Lee megfelel elterelésképpen, és Rita próbálhat nyomozni a környéken garázdálkodó sorozatgyilkos után is.

Urban fantasy, sorozatgyilkos utáni hajsza, némi szerelmi szál – ennyi alapján ez még egy jó regény is lehetett volna. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nagyon nem az én világom. Kb. olyan érzés volt, mint egy kései Anita Blake sztorit olvasni, amiben már nyomokban található csak meg a krimi, sokkal inkább misztikus erotikus sztori.

Bajban is vagyok, már azzal, hogy mégis milyen zsánerű regény ez? Valami hibrid. Van benne krimi elem, fantasy, erotikus és a humoros alapokat is érzem benne, ha nagyon távol is attól, ami szerintem vicces.

Nézzük is, melyik mit tud kínálni!

Krimi: felejtsük is el azonnal. Rita elvileg rendőrféle, már az is zavaros, hogy mit csinál. Melyik szervnek dolgozik? Olyan önállósága van, mintha 007-es ügynök lenne, miközben elvileg csak tanácsadó. Egyáltalán adott valakinek is tanácsot a sztoriban? Kétlem. A sorozatgyilkosos szál megoldódik magától, Rita nyomozói képességeiről meg annyit, hogy két pasi is nagyon át tudja verni, akikkel elég komoly viszonyba bonyolódik.

Fantasy: erre még rá tudok biccenteni. Van egy mitikus vonala, az valamennyire ki is van dolgozva. Az istennő, a képességei, az ellenfelei és egy mitológia mögötte. Le tudnám nyelni, hogy szexistennő, ha azért izgalmasabb története lenne. De ehhez képest a már emlegetett Anita Blake is jobban ki van találva. Itt is sok a zavaros kérdés: azért az fura, hogy Rita testét rókává tudja alakítani az istennő, de a saját akaratát nem igazán tudja rá erőszakolni. Elég csak megnézni, mit tesz vele szexuális oldalon.

Amivel elérkeztünk oda, ami szerintem a leginkább a regény. Romantikus-erotikus nyüglődés. Már eleve nagyon durva az anya-lánya és a pasi felállás, de folyamatosan sikerül fokozni is. Amikor az anya alakja egy jelenetben még ki is mondja, hogy tudja, a pasi egy időben mindkettejükkel kavart, és örül, hogy a lányát már nem, csak őt fekteti meg… az kész kínszenvedés volt. De az egész Lee-vonal is. Mégis, milyen nyomozás lenne az, ahol hagynák, hogy egy rendőr boldogan éldegéljen a maffia emberével? Rita még azt is simán lenyeli, hogy a férfi orgyilkos, még áldását is adja rá: persze, szívem, menj csak embert ölni! Lee meg lenyeli, hogy mi van Matt és Rita között. Annak hol kellene szórakoztatónak lennie, hogy Rita megszaglássza a pasit, és már sorolja is, hogy korábban kivel, milyen pózban csinálta? A sok viszony, a sok kavarás, ahogy érzelmeket kevernek hozzá. Simán taszított.

Irritáltak a szereplők, a történet és nagyon ponyva a regény maga is.

Tényleg! Ez lesz a konklúzió: ez egy erotikus, fantasy elemes krimi-ponyva!

Ronnie W.A.: A róka vére – Mint női krimi: 40% az akció és krimi helyett szerelmi ügyekkel van tele, bár a mitológiába van energia fektetve.

Szubjektíven: 10% utáltam az alapkonfliktust, Ritát, az istennőt és a szerelmi témát is.