Széteső társadalmas, menekülő, új otthont és hitet építő.

Lauren Olamina egy falakkal körülzárt, védett külvárosi övezetben nő fel. Anyja drogos volt, aki már a babát is károsította a szerekkel: Lauren hiperempátiával született, mások érzéseit a sajátjaként éli meg. Ezt rejtenie kell, hiszen az egyre inkább széteső világban ez gyengévé teszi. Lelkész apja vallási alapokat ad neki, de a lányban egyre érik, hogy másban kellene hinniük. Miközben magában fogalmazza meg a saját hitét, a világ egyre veszélyesebbé válik. Lauren érzi, hogy a nincstelenek és betegek számára még ők is kivételezettnek tűnnek – egyre több fosztogató tör be, és hamarosan már nem csak lopnak, ölnek is. Lauren próbálja figyelmeztetni az apját, saját öccse is veszélyes útra lép, de már késő. A túlélőkkel Lauren kell, hogy útra kelljen, új híveket szerezzen és elvesse az első Magokat.

Octavia E. Butler a kilencvenes években írta meg ezt a disztópiát, de mára újra bestseller lett. Talán felkapottabb is, mint az első megjelenésekor. Annyira rárímel a zajló folyamatokra – a klímakatasztrófa, a társadalmi szakadék még nagyobb nyílása, a politika tehetetlensége –, hogy túl könnyen bele lehet látni, miképpen tartunk pontosan ebbe az irányba.

Az különösen érdekessé teszi ezt a történetet, hogy éppen zajlik benne a világ szétesése. Nincs egy nagy töréspont, pl. egy kitörő harmadik világháború, csak simán a mai mederben folynak az események és egyszerűen a civilizáció már nem bírja mindezt el. Természetes, pusztító és attól ijesztő, hogy mennyire hihető.

Butler tud mutatni egy folyamatot is: egy védett közösségben nyitunk, amely nem akarja meglátni az intő jeleket. Abban akarnak hinni, hogy ha kivárnak, majd jobb lesz minden. Butler pedig letaglózóan hozza, hogy ezzel a struccpolitikával mit lehet elérni: jön a hentes a bárddal és gond nélkül lecsap. Megismerjük a közösség életét, a hitüket és azt a hamis biztonságérzetet, amiben Lauren nem akarja elringatni magát.

Duplán érdekesek a történések: benne van a közösség fenntartása, Lauren készülődése a közelgő katasztrófa túlélésére, de mellette ez egy családi történet is. Amiben mostohaanya van, akivel kettős a lány kapcsolata. A mostohának megvan a maga kedvenc gyereke, és éppen a problémás az, aki megtagad mindent, amiben a szülei hisznek. Ez többszörös törést hoz a családba, és az asszony a mostohalányán fogja kitölteni a gondjait. Miközben volt itt szeretet is, a felszín alatt gyilkos indulatok keringtek.

Nem csak társadalmi folyamatokat kapunk, hanem Lauren felnövésének történetét is. 14-15 éves kamaszként kezd, a történet végére fiatal és erős nőként, egy vezetőként áll előttünk. Hogy válik azzá? A lelki út, veszteségek és örömök útja is meg van benne írva. Veszít el szerelmet, családot, de Lauren egy harcos és kapaszkodik az életbe. Van egy hite, ami átsegíti a dolgokon. Kifejezetten erős hősnőt kapunk vele, akinek lehet drukkolni.

Megvannak azok a folyamatok is, amiket más Butler könyvben már megtaláltam. Kiemelt téma a rasszizmus – még a darabjaira eső világban is simán benne van itt, hogy a menekültek között kinézik a vegyes párokat. Lauren számára a bőrszín mellékes – a Magban lényegtelen a bőrszín, az emberek túlélése a cél. Ő maga vegyes családból származik, és a közösségében is van vegyes pár. A másik, hogy a Föld már menthetetlen, a cél a világűr. Nagyon könnyen össze lehetne ezt a sorozatát kötni a másik magyarul megjelent sorozatával, amiben ezt a csillagok közti túlélést írta meg.

Ez tipikusan az a regény, amit értékesnek tartok és több mindent megtaláltam benne. Tartalmas, nagyon a mának szól és még értelmes, izgalmas cselekménye is van, egy erős hősnővel a középpontban. De mégsem szerettem igazán – nem tudnám megmondani miért, lehet, hogy csak nem szerettem, ahogy nyugtalanít a történet.

Butler: A magvető példázata – Mint disztópia: 85% izgalmas a cselekmény, erőteljes a világépítése és egy erős hősnő is felnő a cselekmény során.

Szubjektíven: 65% tetszett Lauren hitvallása, lekötött a cselekmény, de nyugtalanít az egész. Értékeltem, de szeretni nem tudom.