Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Collins: A könyvkötő

2022. április 19. - BBerni86

Kosztümös, emlékeket elzáró, disztópikus.

A kötők különleges dolgokra képesek: megismerik egy ember életét, és képesek az emlékeit egy könyvbe zárni. Ő többé nem emlékszik, és az érzései, fájdalmai vagy éppen a szép pillanatok is eltűnnek. Aki egy ilyen könyvet olvas, viszont átélheti mindezt. A kötőket ezért boszorkánynak is tartották, keresztes hadjáraton irtották őket. Mára már csak vidéken tartja magát a babonaság, a városokban megtalálták a maguk helyét. Emmett egy farmer fiaként tiltva volt a könyvektől, és a szülei konzervatívan nevelték. Ám a fiú súlyos beteg lett, alkalmatlan a mezei a_konyvkoto.jpgmunkára. A helyi kötő magának kéri, az inasává tenné. Emmett lépésenként tudja meg, mi ez a szakma és mit tesznek az emberekért. Mestere azonban idős, beteg, és egy egykori tanítványa megjelenik, a könyveiért és az asszony halála után Emmett miatt is, aki kivételesen tehetséges kötő, ha még alig tanult is valamit. A városba viszi magával, ahol Emmett gyorsan szembesül vele, a gazdagok hogyan építik a kötőknek hála a hatalmuk, és saját élete egy titkának is a nyomára akad.

Bár látszólag egyszerű a történet, és nem olyannak tűnik, amiben van egy nagy csavar, ami mindent átértelmez, mégis nehéz a fordulatok elmesélése nélkül írni róla. Nem is tudom még, hogy szerettem vagy sem – részben a csavargatás miatt.

Collins jó technikával vezet egyre mélyebbre a regény világában. Emmett nyomában járunk, aki vidéki fiúként babonák fogságában nőtt fel, nem járt sehol és alig tud valamit. A könyvkötőhöz kerülve is homályban van tartva, nem akarja a mestere elsietni a képzését és így leginkább csak egyszerű feladatokat ad neki, a képességeikről – ami szinte mágia – csak nagyon keveset és azt is lassan mondja el neki. Így folyamatosan van egy feszültség, hogy mégis mi folyik ebben a történetben? Majd új mester és a város, ahol szintén Emmett nyomában ismerünk meg egy egészen más világot, ami szerintem ragyogó példa egy disztópiára.

Ha minden mágiától megfosztom, a gazdagok azt tesznek másokkal, amit csak akarnak. Nekik van pénzük kötőket fizetni, akik gond nélkül elveszik a megerőszakolt lány szenvedéseit és emlékeit, meg hasonlók. Ezzel a módszerrel a végletekig el van tolva, hogy a pénzesek szinte istenhez hasonlatosak. Nincs semmilyen határ, amit ne léphetnének rá, mert megtehetik, hogy csak ők emlékezzenek. Bár Collins nem részletez mocskos jeleneteket, eleget megír és érzékeltet, hogy gyomorforgató legyen a mutatott társadalom.

A kötőket is ilyen kettős módon mutatja: az első mester segíteni akart az embereknek, és pl. a lány fájdalmas emlékeit vette el, akit az apja molesztált, terhes lett és a megszülető kisfiút belefojtotta a ganéba. A másodiknak csak a pénz volt a lényeg, ő a megkínzottak emlékeit törölte, hogy a gazdik tovább folytathassák rémtetteiket.

Jó a dinamikája, nem gyors, de beleélős a tempó. Az, ahogy a világ rosszaságára a főszereplővel együtt döbbenünk rá, hatásos.

A karakterrajzok is illenek ehhez. Túl mélyen senkit nem ábrázol, de el lehet helyezni, hogy a vagyon szolgája-e. Mindez egy történelmi környezetben, ami szintén fel van építve, és működne a mágia, a kötők nélkül is.

A bajaim akkor kezdődtek, amikor jön az újabb csavar és a világ megismerése után Emmett a saját élete titkára döbben rá. Mondanom kell? Neki is van egy elzárt emléke. Ami aztán nagyon átértelmez dolgokat, és a disztópikus fantasy szerelmi történetté válik. Tiltott szerelem meséje, nem szentimentalista bemutatásban, de hirtelen a szerelmi lesz a fő konfliktus. Már nem a világot változtatnák, csak a személyes boldogságukért küzdenek.

Collins jó mesélő, életre keltette a korszakot, jellegzetesek a szereplői is. Nem tökéletes az analógia, de egy pontig nekem szépen hozta az élményt, amit A szolgálólány meséje is tudott. Annak a borzalmát, hogy milyen rettenet, ha emberek ilyen módon vannak alá-fölé rendeltségi viszonyokban.

Szerelmi történetként kevésbé tetszett. Talán ezért is nem tudom eldönteni, hogy szerettem vagy sem ezt a könyvet. De az biztos, hogy nem bánom, hogy olvastam.

 

Collins: A könyvkötő – Mint disztópia: 75% gondos világkép, erős csavar – látszólag szerelmi történetbe csavartan, de sokkal több van mögötte.

Szubjektíven: 65% még emésztem. Az nagyon tetszett, ahogy a világot megfogja – de a szerelmi szál felerősítése nem igazán jött be.

 

Idézet:

Nos, úgy hiszem, a tudás valóban egyfajta mágia.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr117789340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása