Fülszöveg:

Az ​Idő Kereke forog, jönnek-mennek a korok. Emlékeket hagynak maguk után, melyek lassan legendává halványulnak, majd mítosszá. Végül a mítoszt is rég elfelejtik, mielőtt a kor, melyből ered, visszatérne.

Az aielek átkeltek a Világ Gerincén, seregeik már Tar Valon falai alatt vannak. A Fehér Torony két fiatal beavatottja, Moiraine és Siuan azonban nem a város alatt dúló csata, hanem a közelgő próbatétel miatt izgul: nemsokára kiderül, hogy lehet-e belõlük aes sedai. Lan Mandragoran alig várja a háború végét, hogy visszatérhessen északra, és a Fertőben vívja meg elpusztult nemzete utolsó csatáját. De sorsukra rávetül a legkomorabb jóslat árnyéka: a Sárkány Újjászületett, és meg kell találniuk, mielõtt a Sötét Úr elpusztíthatná.

Szerintem:

A nulladik köteteknél soha nem tudom eldönteni, hogy a sorozat elején vagy a végén olvassam őket. Azt hiszem, ezt jobb lett volna kiegészítő kötetként kezelni, és az után olvasni, hogy a kerék már minden mást kiforgott.

Ugyanis ez a cselekmény rémesen kevés. Mivel a tévésorozatot elkezdtem, az alapján össze tudom rakni, hogy ez mit magyaráz hozzá előzményként. Nem mondhatnám, hogy sokkal okosabb lettem tőle: a jóslat elhangzik, amely alapján majd keresnek. Miért lesz a Sárkány megtalálása a küldetése Moiraine-nek, hogyan lett a védelmezője Lan. Csupa olyasmi, ami akkor érdekes kiegészítés lenne, ha már olvastam a sorozatot. Így lóg a semmibe számomra, és nagyon csak felvezetés.

Amit viszont megfigyeltem:
1: Jordan cselekményközpontúan vezeti a cselekményt. Az a lényeg, ki mikor hova megy és mit csinál. Az minimális, hogy miért és mit érez közben. Sok az erős női karakter, de érzelem nagyon kevés akad ennek ellenére. Kötelességek és feladatok határozzák meg őket. A világról se árult el sokat – bár ezt még be tudom annak, hogy kiegészítő kötetként már ismernem kellett volna az alapsorozatból.

2: Epikus, nagy volumenű fantasy sorozat lesz ez – már most több lény, mágikus múlt és háborúk szerepelnek benne, ha még igazán nem is vetik bele magukat a főszereplők.

3: Van érzéke a karakterekhez. Sokfélék, árnyaltak és nincs egyszerű jó – rossz felállás. Több világnézet van a cselekményben, így sokan sokféleképpen megítélhetők. A hősök azért klasszikus értékrend szerint is jók, ők könnyen megtalálhatók – a többiek már bonyolultabbak.

4: Beleélős történet, kényelmes cselekményvezetéssel. Mindent kibont, körbejár – nekem a gyorsabb történetek jobban tetszenek, de mivel 0. kötet, azért ebből még nem általánosítanék.

Összességében a tévésorozat miatt többet vártam, de valószínűsítem, hogy inkább az alapsorozat részei, amelyeket teljes értékű regényként olvashatok.