Fülszöveg:

COUNT ​ZERO INTERRUPT –
Megszakítás esetén
A számláló visszaállítása nullára.

Turner zsoldosként szolgál nagyvállalatokat. Legújabb küldetése egy vezető fejlesztő kimenekítéséről szól, aki a konkurenciához állna át, ráadásul a birtokában van egy biochip, ami alapjaiban változtatná meg a világot. A művelet azonban minden álcázás ellenére sokak érdeklődését felkelti, ráadásul néhányuk már emberi léptékkel felfoghatatlannak tűnik.
Eközben Bobby Newmark, a magát a cybertérben Count Zerónak nevező, kisstílű adattolvaj nincs felkészülve arra, hogy a mátrixra milyen hatással lesz a tervezett kimenekítés. Vérdíjjal a fején, vudu istenekkel a nyomában csak életben szeretne maradni. Aztán találkozik az angyalokkal, és minden a feje tetejére áll.

Szerintem:

Ezzel a kötettel már barátibb viszonyt sikerült kialakítanom, mint az első résszel. Kezdem elengedni, hogy hagyományos cselekményre várjak, akkor élvezhetőbb számomra.

Most három fő történetszálat kapunk, és elsőre nincs is köztük összefüggés. Van egy zsoldos, aki szakembereket csempész egyik vállalattól a másikig – neki új megbízatása lesz. Van egy galériás nő, akit a szakmai halál után egy milliomos kér fel, hogy kerítsen elő számára egy művészt. Meg van egy piti adattolvaj, aki egyszerű munkát kap, amiről aztán kiderül, hogy nem is annyira egyszerű.
A kedvenc szálam Turneré, Marly történetével is megvoltam, Bobby szála viszont gyorsan elvesztett. Talán abban van a legtöbb cyberpunk elem, nekem meg jobban feküdtek a másik két történetszál megfoghatóbb történései.

A végére minden összeér, de nehezen vártam ki, hogy eljussunk addig. Már a közepe táján keresni kezdtem, hogy mi a kapcsolat – mert abban biztos voltam, hogy a végére a három kiemelt szereplőnek össze kell érni valamiképpen.
Ezt megkaptam, de nem mondhatnám, hogy túlzottan tetszett, ami mindenből kisül.

Szerettem benne, ahogy a jövő világát felépíti. Az olyan kisebb dolgokat, mint az orvostudomány állása. Ahogy pl. Turner új testet kap a történet elején, amíg a tudatát a virtuális valóságban tartják. Tudom, emlegettem már, de egyértelműnek tűnik, hogy az Altered Carbon, vele Morgan gyökerei is itt vannak. A nagyobb kép, ahogy ebben a világban a vállalatok élőlényként vannak jellen, és hatalmi helyzetben vannak.
Kicsit jobban megérteni ebből, hogy mi mozgatja a világot, és kinek van olyan erő a kezében, amellyel hatással tud lenni.

Stílus – bár a könyv olvastatta magát, a váltott főszereplős fejezetek és az események haladása történetben tartott, azért valahogy száraznak érzem. Bár az érzelgős regényeket nem szeretem, azért valami olyan elem nekem kellene, amivel tudok azonosulni. Ahogy korábban is, most is küszködtem azzal, hogy nincs egy olyan szereplő, aki kiemelkedne, a kedvencem lenne és drukkolnék neki. Hiába tudom már, hogy Gibson nem ad nekünk egy epikus hőst/antihőst, akit követhetünk, de akkor is szeretnék egy ilyet.

A harmadik részt már nem hagyom ki, az érdekel is, hogy a világon túl lesz-e valami, ami összeköti a trilógia köteteit.