Fülszöveg: 

Lélegzetelállító és lebilincselő sorozat egy elátkozott lányról, Morrigan Crow-ról, aki a halál torkából megmenekülve egy varázslatos és szabad világban, Nevermoorban találja magát. Morrigan és barátai sikeresen túlélték az első tanévet (ami nem kis szó!), és immár büszke tagjai a Csudálatos Társaságnak. Bizonyították a 919-es egység iránti lojalitásukat és komoly részt vállaltak a Rémséges piac felszámolásában. Most Morriganre új kaland vár: igazi Csudamívessé kell válnia, méghozzá egy meglehetősen szokatlan tanulási módszerrel. Mindeközben egy furcsa és ijesztő betegség üti fel a fejét Nevermoorban. A békés csudállatok egyik pillanatról a másikra vérengző fenevadakká válnak. Ahogy nő az áldozatok száma, úgy nő az elégedetlenség és a pánik. Morrigan pedig azzal szembesül, hogy egyedül rajta áll, meg tudja-e fékezni a kámforkórt, akár annak árán is, hogy magát eddig sohasem látott veszélybe sodorja…

Szerintem: 

Az eddigi kedvenc részem a sorozatból.

Volt izgalom a cselekményben – kissé sokáig tartott a felvezetés, amíg terjedni kezd a címbeli kór és felmérik, mekkora a veszély. De azért, annak is volt értelme, ami addig történt: Morrigan kicsit jobban el lett helyezve, és az iskolának is új részeit lehetett felfedezni a lánnyal. Ahogy meg a betegség megjelenik, Mog beleártja magát a nyomozásba és a megoldás keresésébe, nőnek a tétek és az izgalmak is.

Tetszett, ahogy Townsend bővítette a fantasy világot. Kicsit több iskola, a különös időutazásos tanulással kicsit több múlt – nagyon fel is keltette a figyelmem, hogy mi lehet Ezra Squell története mögött. Szerintem lesz még ott olyasmi, ami felderítésre vár. Kicsit több társadalom és világkép – a szomszéd államba is át lehet most lesni kicsit. Van is olyan érzésem, hogy még többet szeretnék, mert ez izgalmas és érdekes.

Tetszett, ahogy a csudállatok kapcsán mesében beszél a rasszizmusról és a társadalmi feszültségekről. Valahogy így kellene szórakoztatva nevelni a gyerekeket: a másság önmagában nem rossz, és jobb az elfogadó közösség, mint ahol megbélyegeznek és diszkriminálnak származás alapján. (Ha ezt így egy gyerek nem is fogja kimondani, de benne van és megérti – a felnőtt olvasó meg ki is mondhatja.)

Egyre jobban a szívemhez nőnek a szereplők. Morrigan nagyon szerethető, és benne tudom szeretni, hogy megvannak a fájdalmai és a gondjai, de ettől nem gyengül el. Ő cselekszik, igyekszik jót tenni és próbálkozik. Az meg, ahogy a plüssét visszakapja és Jupiter belenéz a történetébe… egészen meghatóra sikerült.
De azért bevallom, hogy nagy antihős rajongó vagyok, úgyhogy Ezra, aki nekem egyre izgalmasabb és érdekesebb. Nagyon érdekelne, hogy lett Ezra a rettegett csudamíves és mi is történt pontosan azon a bizonyos napon.

Hangulatos, könnyen olvasható, szinte mesés gyerekregény. Talán egy-egy jelenet vagy szereplő nekem már gyerekes, de ettől még nagyon élveztem ezt a kalandot Nevermoorban.