Fülszöveg:

Öt ​évszázad után az árnyak visszatérnek, hogy uralmuk alá hajtsák Rómát…
Róma, 1521: X. Leó pápa rendelkezik arról, hogy Róma városát soha nem szabad teljes sötétségben hagyni. A pápa utasítást ad, miszerint az utak, a templomok és az épületek mindig legyenek kivilágítva éjszaka.
Róma, 2015. február: Napokig tartó, rendkívüli esőzés sújtja a fővárost. Amikor az egyik villamoserőművet villámcsapás éri, a hatóságok az üzemzavar elhárításának idejére huszonnégy órás áramszünetet rendelnek el. Róma utcáit egy groteszk karnevál forgataga lepi el, a kezdeti önfeledtséget azonban egyhamar pánik váltja fel – a városban egy ismeretlen kór terjed megállíthatatlanul.
Egy gyilkos elszabadult, és egyedül Marcus találhatja meg, aki azzal a különleges képességgel bír, hogy olyan nyomokat, rendellenességeket vesz észre a bűncselekmények helyszínén, amelyeket más nem lát meg. A legnagyobb rendellenesség azonban több szempontból is nyugtalanítja. Nemcsak a tettest kell ugyanis megtalálnia, hanem a választ is arra a kérdésre, hogyan kerültek a személyes dolgai az áldozatok mellé…
A lelkek ítélőszéke és A sötétség vadásza után Marcus és segítője, a nyomfotós Sandra Vega ismét összefognak, hogy örökre visszaűzzék az árnyakat oda, ahová tartoznak: a sötétségbe.

Szerintem: 

Pörgős, nyomozással teli történet, ami ráadásként rövid idő alatt játszódik is: 24 óra, egy római áramszünet alatt.

Azonnal az események közepében vagyunk, hiszen Marcus halálra szánva, egy börtönben ébred amnéziásan. De kiszökik, és megkezdi összerakni az emlékeket, nyomokat, hogy mi történt vele – és milyen borzalmat akarhatott megakadályozni. Közben Sandrát bevonják egy sorozatgyilkos utáni nyomozásba – ahogy pedig lenni szokott, minden összefügg és a két főhős egyesítve erőit nyomoz tovább.

Változatos, amit cselekményben kapunk: titkos szekta, mai sorozatgyilkosság, gyerekrablás és minden mögött egy olyan indíték, ami meg tudott lepni. Valami nagyon mást vártam, de pont ettől tudott ütni a vége. Ami különben egy olyan pont, amihez nem árt az előző két kötet ismerete – Marcus és a szakmája, a kapcsolata Sandrával kap annyi ismétlést, hogy ne zavarjon az előismeret esetleges hiánya, de a végének a megértéséhez jól jön, ha tudunk korábbról mást.

Van egy minimális karakterárnyalás is: Sandra és Marcus is meghoznak egy-egy döntést, ami befolyásolja, hogyan tovább. Egy ideje érett, hogy erre haladnak – a nő túllép a gyászán, Marcus meg kezdi elfogadni, hogy a múltját nem kapja vissza, van egy küldetése, de attól még ember is, vágyakkal és érzésekkel. Ők a szimpatikus szereplők, a minden mögött álló bűnös elme kellően zseniális. Aki megosztó számomra: az Ördög Ügyvédje, Erriaga bíboros. A pozíciójához képest hataloméhes, zsaroló és bőven vannak bűnei – abszolút antihős. Sok tekintetben megtestesíti azt, amiért nem csípem az egyházat és a nagy hatalmú papjait.

Könnyed, lineáris, gyorsan olvasható. Több párbeszédet, kevesebb, de kifejező leírásokat használ.

Kellemes krimis kikapcsolódás, és adja magát az is, Carrisi hogyan folytathatja majd a sorozatot. (Én olvasnám tovább is.)

Idézet: 

– Csak egy kataklizma vagy egy hirtelen kitörő pestisjárvány tudja elnémítani a civilizációt.
– Vagy egy huszonnégy órás áramszünet.